dr. kereskényi miklós
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
Gyakran mondjuk, hogy minden mindennel összefügg, ez pedig bármennyire is meglepő, a kis jégkorszakkal és a nagy pestisjárvánnyal is így volt. Dr. Kereskényi Miklós a földrajzi okok felvázolásával kezdte okfejtését. A kis jégkorszak a 14. századtól a 19. századig tartott, és számos változást hozott Európa lakosságának életébe.
A búza termesztése folyamatosan délre húzódott, a Baltikumból eltűnt a szőlő, az egyik legfontosabb változás pedig az volt, hogy elterjedtek a bolhák. A 1300-as évek elején dúltak a háborúk, az éhínség, az időjárás pedig rendkívül szeszélyes volt, egymást érték a környezeti katasztrófák. A fordulópont, és hozzávetőleg 120 millió ember halálos ítélete 1346 körül következett be.
A Mongol Birodalom ekkor volt a csúcson, irányította a kor legnagyobb kereskedelmi hálózatát, a Selyemutat. A pestis ezen az útvonalon érte el Európát, 1347-től kezdve hozzávetőleg 3-4 év alatt letarolta a teljes kontinenst. Velencében naponta hatszáz ember esett áldozatul a járványnak, ’48-ban Párizs lakosságának fele odaveszett, és így tovább.
Az egyik legnagyobb gondot az okozta, hogy nem volt, aki eltemesse a holttesteket, az orvosok elmenekültek, a papok pedig féltek a megfertőződéstől. Guy de Chauliac – aki a sebészet atyja nevet kapta később – fedezte fel, hogy kétféle betegség sújtja az embereket: a tüdő- és a bubópestis.
A járványnak természetesen rengeteg következménye volt. Elsőként elindult a bűnösök keresése. A hajtóvadászatnak először a zsidók, majd a boszorkányok estek áldozatul. A virágzó középkornak befellegzett, lassan, de biztosan elindult valami egészen más. A munkaerő kevesebb lett, ezáltal növekedtek az árak és a bérek, majd elindult a gépesítés, átalakult a termelés.
Dr. Kereskényi Miklós előadása információkban gazdag és rendkívül érdekes volt, hisz betekintést engedett a történelem egyik legsötétebb időszakába.
