A megnyitón Kaczkó Zita köszöntötte az egybegyűlteket
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Színterek a címe Kovács Emil Lajos június 2-án Gyulán megnyílt tárlatának, amelyet az időszaki kiállítóterem jelképes kulcsával együtt a Tájvízházban „adtak át” ünnepélyesen.
A megnyitón Kaczkó Zita házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, különösképpen a Partiumból érkezett művészt, akit röviden bemutatott, majd a ház hagyományaihoz híven a muzsikáé lett a főszerep. Bakné Kocsis Beáta hegedűtanár és tanítványa, Susánszki Alíz Teleman Menüettjével és Mozart hegedűre írt Allegrettójával teremtette meg a tárlatnyitó derűs hangulatát.
Kovács Emil Lajos munkásságát Fábián Irén képzőművész méltatta
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A Szatmárnémetiből érkezett Kovács Emil Lajos munkásságát Fábián Irén méltatta. A nagybányai egyetemen diplomázott festő alkotásait a gyulai képzőművész ámulatba ejtőnek és sziporkázónak nevezte, és úgy vélte, hogy a táj káprázatos megjelenítőjeként Kovács Emil Lajos az örökérvényűségre törekszik. Erre utal a gyakran jelképesen ábrázolt hegy, amely hol a magány, hol pedig az Istennel való találkozás kifejezése.
A vendégkiállító életpályájáról Szatmári Elemér református lelkész beszélt. Elmondta, hogy a művésznek ez már a negyedik idei kiállítása, hisz Budapest, Kolozsvár és Nyíregyháza után érkezett meg Gyulára, ám ezt megelőzően képei szinte a teljes Magyarországot és Erdélyt bebarangolták, sőt, Brüsszelbe is eljutottak.
A szatmári táj és a képválogatás bemutatásához a tamásváraljai lelkész, aki régóta ismerőse, barátja az alkotónak, Zelk Zoltán, Páskándi Géza és Kányádi Sándor sorait, szavait, leírásait hívta segítségül.
Kovács Emil Lajos hölgykoszorú társaságában a Tájvízházban
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A szatmári festő első gyulai megkeresése Gedeon József részéről érkezett, akivel tavaly arról egyeztetett, hogy a várszínházba hozza el alkotásait. A színidirektor távozása azonban meghiúsította ezt az elképzelést. Ezúttal Kovalovszkiné Arató Ilona felvetésének köszönheti jelenlétet. Képei kapcsán arra mutatott rá, hogy a festészetben bármi lehet szimbólum, még a vörös tenger is, amely jelentheti ugyan a pusztai vándorlást, de teljesen mást is felidézhet. Az ő értelmezésében a kommunista diktatúra évtizedeire utal.
– Sokan nosztalgiával gondolnak vissza arra a korszakra, jóllehet a valóságban kegyetlen rabsággá változtatta az emberek életét – hangsúlyozta a meghívott.
Kaczkó Zita zárszóként arról tájékoztatta a publikumot, hogy a múzeumok éjszakájára különleges programokkal készülnek, ezért június 24-én este mindenkit szeretettel várnak a Tájvízházba, ahol többek között Kovács Emil Lajos munkáit is megnézhetik majd a betérők.
