Bimbó Lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
A minap hazafelé tartva meghallottam Ákos Kicsi szív című dalát a rádióban. Különleges emlékek kötnek ehhez dalhoz, amelyek most újra rám törtek.
Egy kedélyes szombat esti kocsmai verekedés után, egy amolyan afterparty jellegű sebkötözés során mondta nekem társaságunk legbölcsebb tagja, hogy egy nap majd jön egy kicsi szív, amely a legnagyobb haragomat is lecsillapítja. Kicsivel később ezt a barátomat sajnos utolérte a végzete, amikor is a két végén égetett gyertya egyszer csak elfogyott. Ekkor gondolkodtam el először a kicsiszív-effektuson. Évekkel később azt hittem, hogy a vallás vagy a feleségem az a bizonyos kicsi szív. Egészen addig, amíg meg nem született a kisfiam. Amikor legelőször találkozott apa és fia, amikor először kapaszkodott össze két szempár, akkor belém költözött az a kicsi szív. Minden addigi rendetlenséget felszámolt a lelkemben, ahogy a kedvesem szokta a szekrényemben. Az addig érzett összes szorongást, elnyomott vagy kiélt haragot és felgyülemlett fájdalmat elnyomta ez az érzés. Elmaradtak a régi „barátok”, elmaradtak a kedélyes szombat esti kocsmai verekedések. Otthon ülő, játszótérre járó és tatás pizsamában alvó ember lettem.
Megnyugvást hozott a kicsi szív!