az emléktábla leleplezése (hamarosan teljes fotógalériánk látható lesz – a szerk.)
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kiss György a budapesti kőfaragó-szakiskolába járt, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol Kádár György tanította. Eleinte táblaképeket készített, majd az 1980-as évektől kezdve plasztikákkal és a szobrászattal foglalkozott. Jelentős az éremművészeti tevékenysége is, a Magyar Nemzeti Bank számos emlékérmet adott ki a tervei alapján.
– Jelet állítani jöttünk ide ma délután, egyben jelképet is – kezdte beszédét Krasznahorkai Géza. – Jelképét annak, hogy innen, a határmenti kisvárosból is eljuthat a legmagasabb szintekre az, akiben van kellő tehetség. Ez önmagában nem elegendő, hiszen kell hozzá szorgalom, kitartás és alázat. Utóbbit Gyurka különösen sokszor hangsúlyozta. Alázat a munkával, az emberekkel és az élettel szemben. Nem indult könnyen a sorsa, ugyanis elsőre nem vették fel a képzőművészeti főiskolára. Átment az első két szűrőn, a harmadikon viszont nem, tudta is, hogy miért: aktot kellett rajzolnia, amelyre Gyulán nem volt lehetősége.
– Nem keresett kifogásokat, hanem azt szűrte le ebből, hogy Budapesten kell maradnia, ha művésszé akar válni, képeznie kell magát és pótolnia kell a hiányosságait. Meg kellett teremtenie az anyagi hátteret, ezért jelentkezett kőfaragó szakmunkásnak. A meglehetősen erőt próbáló napok után nem pihenni vagy szórakozni ment, hanem szabadiskolákba és mesterekhez járt, megtanulta mindazt, amit akkor még nem tudott. Másodjára fel is vették a képzőművészeti főiskolába, majd el is végezte azt.
Krasznahorkai Géza kiemelte, hogy fiatal művészként nem volt egyszerű pályát kezdeni a ’60-as, ’70-es években, meglehetősen nehéz körülményeket kapott a kezdetekben. Kiss György ekkor sem hivatkozott a körülményekre, nem sajnáltatta magát. Hitt abban, hogy ha a munkát elvégzi, akkor annak eredménye lesz. Az egzisztenciális válsága akkor oldódott meg, amikor házasságot kötött, és családot alapított.
A művésznek rengeteg kiállítása volt – többek között külföldön is – de egyre kevésbé elégítette ki a két dimenzió: ekkor tért át a táblaképekről a plasztikákra. Munkái mindig visszavezethetők voltak a természethez, még akkor is, ha nem az volt az alkotásának fő témája. Egy idő után az elismerések is jöttek: Ferenczy Béni-díj, Tornyai-plakett és természetesen a Munkácsy-díj. Utóbbi azért különösen érdekes, mert ő még a Ferenczy Béni által készített érmet kapta meg, ezt követően pedig Kiss Györgyöt kérték fel, hogy készítse el a Munkácsy-díj érmét. A díjazottak azóta is az ő tervei alapján készült érméket veszik át.
A beszédet egy Kiss György-idézettel zárta a nyugalmazott igazgató, majd következett a Csőke Péter kőfaragó mester által készített tábla ünnepélyes leleplezése. Az avatás a család, a barátok és az emlékezők koszorúinak elhelyezésével zárult.
