…és rám kacsintott Luca
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Eltelt két és fél hónap, szépen megerősödött, hazaengedik. Úgy éreztem, valami nagyon fontosat fogok látni és fotózni. Izgalommal vártam a szülők érkezését. Az osztályon lévő orvos és a nővérek már sokszor átéltek hasonlót, bennük a magabiztos rutint is felfedeztem. Lucát talán picit ők is családtagnak tekintették, így ez az elköszönés tőle az elválást, de egyben az igazi öröm kezdetét is jelentette.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Szeretem a mindennapi csodákat, melyek a kamerám előtt történnek olykor, és ez szebb volt, mint ahogyan elképzeltem. Az inkubátorok mellett állt előttem az édesanya és az édesapa közös drága kincsükkel a kezükben. Kéz a kézben, boldog mosollyal tekintettek egymásra, majd a babára. Most már a három szív egészen közel fog egymáshoz dobogni, a kis picúrt szerető szülők veszik körül.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Gyönyörködtem benne én is egy kicsit, majd indulás előtt szemeivel az üzente: Legyünk barátok! …és rám kacsintott Luca.