Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Az operett igenis élni fog

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor GyörgyKULTÚRA • 2017. március 01. 11:15
Az operett igenis élni fog
Oszvald Marikával lépett fel a Pesti Magyar Operett Színpad a gyulai művelődési központban

A Pesti Magyar Operett Színpad vendégszerepelt Operett Nagykoncert című műsorával Gyulán február 27-én 19 órától az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Az operettshow sztárvendége a Kossuth- és Jászai-díjas Oszvald Marika volt. A társulat több mint kétórás produkciója bebizonyította, hogy ebben a műfajban a magyarok még mindig vezető szerepet töltenek be a világ zenei színpadán.

____Eredeti-GYHRCSD_0033.JPG

A Pesti Magyar Operett Színpad előadása az Erkel Ferenc Művelődési Központban

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Tévhit, hogy operettre csak az megy, aki érti. Tény, hogy sokszor összekeverik az operával, a balettel, a könnyed, bolondos, játékos, humoros bohóckodással a színpadon és a futottak még kategória énekeseivel, akiknek nem jutott hely a nagy áriákban. Az operett ugyan valóban egy színpadi, zenei műfaj, amely az opera kistestvére, amelyet Mozart nevezte el így. Eredetileg az opera oldottabb, hangulati skáláját tekintve szélesebb, témáit figyelve pedig megengedőbb mellékága, úgynevezett „operácska”, vagy franciául az „opéra comique”.

A műfaj jellemzője, hogy a párbeszéd és a zárt formájú zene arányosan oszlik meg, szerephez jut a játékban a tánc, a finálék nagyvonalúak. A klasszikus operett szereplőgárdája általában a híres „négyesfogatra” épül. Ezek a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus – minden szerepet meghallgathattunk az est folyamán. A „primadonna” az első hölgy, akinek szerelme megingathatatlan, és a története a „bonvivánnal” minden akadályt legyőzve happy enddel végződik. Ennek hatására keveredtek az est kompozíciójában az elemek. Könnyed dallamvilággal átszőtt (szerelmi) történetek, sok humorral fűszerezve. A témák vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos elemeket egyaránt tartalmaztak. A cselekmény fonala prózai monológokban és párbeszédekben bontakozott ki, ezekhez kapcsolódtak a zenei tételek (zenekari nyitányok, közjátékok, egyszerűbb formájú áriák, dalok, kuplék, együttesek a duettektől a többtagú kórusig) és a táncjelenetek, amelyek általában kortárs táncokra épülnek. Jelen előadás része is szemet gyönyörködtető táncok sora volt: kánkán, palotás, csárdás, polka, mazurka, balettelemek, charleston.

 

____Eredeti-GYHRCSD_0022.JPG

Oszvald Marika

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A díszletek általában igen változatosak. Jelen esetben ezt a hasznosság elve alapján oldották meg, hiszen egy hatalmas vászonra vetítettek háttérképeket a daloknak megfelelő hangulati hatást inspirálva. Látványos, ugyanakkor költséghatékony megoldás volt, hiszen a másodperc töredéke alatt újabb és újabb helyszíneket, víziókat, impressziókat jeleníthettek meg a hús-vér szereplők háta mögött. A képválasztás jogát maximálisan tiszteletben tartva, szigorúan egyéni véleménytöredékként megjegyezve: nem mindig fedte a dal szövege és a kép stílusa a megidézett korszellemet. Ugyanis köztudott, hogy az operett virágkora első hullámban Mozart korára esik, Magyarországon pedig a 20. század első két évtizedére, amikor Lehár Ferenc és Kálmán Imre csúcsteljesítményei születtek. Mindkettejük neve megkerülhetetlen a magyar operett-történetben. Ahogyan ma már Oszvald Marikáé is, aki már éppen 1 éves volt, amikor a nagy Kálmán Imre meghalt. Művészcsaládban nőtt fel, így nem volt kérdés, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett–musical szakát végzi el (1974): édesapja Oszvald Gyula tenor operetténekes, édesanyja Halasi Marika operetténekes, szubrett. Talán ennek köszönheti, hogy csodás tehetsége a tavaszi megfázás ellenére is zseniális előadásra volt predesztinálva. A közönség lelkesen fogadta, noha biztatásra egyszerre be is kiabálta az érkező művésznő nevét – ha nem jött volna rá időben, hogy az egyetlen térmikrofon az ő termetéhez igazodik. A számos ismert dal eléneklése mellett a közönség szeretetét és elismerését a lehengerlő aurájával, a komikájával és a korát meghazudtoló módon végrehajtott cigánykerékkel vívta ki. Gyermekkorában többféle sportot kipróbált, toronyugró országos ifjúsági bajnok volt, ennek hála az a mozgékonyság, amelyből nem vesztett 1972 óta, amikortól a Fővárosi Operettszínház megbecsült tagja. Minden helyzetben feltalálta magát, remekül táncolt és – mint egykor A kis hableányban Ariel szinkronhangja – kiválóan váltogatta a hangszíneket, magasságokat, tempót és a humort mint a szórakoztatás nem feltétlen közcélú eszközét.

Néha magam is úgy éreztem, hogy egy Disney-rajzfilm premierjén ülök, és Hamupipőke-dalokat hallgatok, majd a vászonról lelépnek a szereplők. Olyan mértékű közvetlenség, olyan felszabadultság és interakció szállta meg a színháztermet, hogy az Aranyalma és Pro Theatro díjas Buch Tibornak (színész, operett- és musicalénekes) sikerült a férfiakat és a nőket külön-külön is be/megénekeltetnie. A legtöbb férfi szólamot, a legváltozatosabb repertoárt ő énekelte, és vállalta a narrátor szerepet is. A szellemi erőmet illetően kétségek között foglaltam helyet az est elején az utolsó sorban, de a szívemben és lelkemben a megelégedettség és az eufória érzetével távoztam, megállapítva, hogy az operett egy olyan örökzöld zenei műfaj, amely igenis élni fog!

 

____Eredeti-GYHRCSD_0027.JPG

A színpadon és a nézőtéren is vidám volt a hangulat 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Az est során elhangzó dalok ábécérendben:

  • Cintányéros cudar világ (Szirmai AlbertBakonyi KárolyGábor Andor: Mágnás Miska)
  • Délibábos Hortobágyon (Huszka Jenő: Erzsébet)
  • Egy rózsaszál szebben beszél (Kacsóh Pongrác: János vitéz)
  • Hacacáré (Kálmán Imre: A cigányprímás)
  • Hottentotta lány (Jacobi Viktor: Leányvásár)
  • Kék Duna keringő (Johann Strauss)
  • Kicsike, vigyázzon, egyszer nagymama lesz (Ábrahám PálHarmath Imre: Bál a Savoy-ban)
  • Légy az icipici párocskám (Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony)
  • Londonban, hej (Huszka Jenő: Bob herceg)
  • Maga nős ember vagy boldog / Hosszú az éjszaka / Pá, kis aranyom, pá (Eisemann Mihály)
  • Magyar rapszódia No 2. (Liszt Ferenc)
  • Magyar táncok No 5. (Johannes Brahms)
  • Ne szólj, kicsim, ne szólj! / Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket! (Kálmán Imre: Marica grófnő)
  • Oh, bajadérom! (Kálmán Imre: A bajadér)
  • Te rongyos élet / Hajmási Péter, Hajmási Pál / Túl az Óperencián / Húzzad csak, kivilágos virradatig / A lányok, a lányok / Jajj, cica / Emlékszel még? / Álom, álom, édes álom (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő)
Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)