Napjaim szinte egyformán telnek, őrült egyneműségben fogynak el egymás után. Lassanként összes reményem is odalesz. Olyan újság, amit megjegyezni, vagy amelyről beszélni érdemes, itt nem történik. Már a semmittevésbe is belefáradtam. Szeretnék ismét a vászon előtt ülni. Ez a kettő, az ecset és a vászon roppantul hiányzik.