Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Hafenscher Csaba Zoltán, aki harmadik esztendeje parancsnoka a gyulai börtönnek

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Szabó EszterINTERJÚ • 2016. december 03. 19:00
Hafenscher Csaba Zoltán, aki harmadik esztendeje parancsnoka a gyulai börtönnek
„Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy saját akaratából jogkövető állampolgár legyen”
Tanárból lett néhány év alatt a váci büntetés-végrehajtás egyik első embere. Idekerülése előtt Szolnokon látott el parancsnoki teendőket, most Gyulán az ország második legkisebb börtönét vezeti. Szereti a fürdővárost, majdnem annyira, mint a szülővárosát, és bár máshová is helyezhetik, nem tervezi elhagyni városunkat. Hafenscher Csaba Zoltánnal, a gyulai börtönparancsnokkal beszélgettünk az eddig itt töltött három esztendő tapasztalatáról.
____Eredeti-Hafenscher_Csaba_Zoltan.jpg

"én vagyok a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet első számú felelőse"

Fotó: Gyulai Hírlap – Szabó Eszter 

– Hogyan került Gyulára?

– Ebben a városban 2013. december 16-án kerültem kinevezésre parancsnoki beosztásba. Gyuláról, mint börtönről addig csak vezetői értekezleteken hallottam. Az első egy hónap az itteni viszonyok megismeréséről szólt, de már új feladatokat is találtam. A törvényszék bejárata mellett a büntetés-végrehajtási intézetnek is van egy fakapus bejárata és rögtön arra gondoltam, hogy azon a patinás homlokzati részen jobb lenne bejárni. Ez mégsem tűnt olyan egyszerű feladatnak, hiszen most úgy látszik, hogy az idei év második felére sikerül majd megvalósítani. Emellett a női dolgozók számára egy zuhanyzós öltözőt is kialakítottunk. Ezek voltak az első személyi állományt érintő intézkedések.

– Mik voltak az első tapasztalatai a városról?

– Gyula csodálatos városka, az itt élők Magyarország egyik gyönyörű ékszerdobozában laknak, amit sokszor hallottam a helyi börtönről is. Nagyon jó érzem magam itt, befogadóak az itt élő emberek és talán egyedül a szülővárosom, Győr az, ami megközelíti Gyulát az én szememben.

– Hogyan lesz egy börtön a többi intézmény között ékszerdoboz?

– Valószínűnek tartom, hogy akik ezt mondták, magára az épületre, az épületegyüttesre gondoltak, ami nem omladozó, szép, rendezett és közel helyezkedik el a városközponthoz. Biztosan nem a fogvatartotti létre, mert az minden börtönben ugyanolyan.

– Az ön parancsnoksága alatt indult el a jóvátételi program, aminek keretében a fogvatartottak a város külső helyszínein tevékenykednek ellenszolgáltatás nélkül. Miért tartotta fontosnak mindezt?

– Úgy gondolom, mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy saját akaratából jogkövető állampolgár legyen, és ehhez akarjuk megadni a segítséget. Akkoriban egy korábbi reintegrációs program véget ért, így saját kútfőből próbáltunk valami hasonlót kitalálni.

– Mik a jóvátételi program legfontosabb jellemzői?

– A jóvátételi programok legfőbb ismeréve, hogy a börtön falain kívül valósulnak meg és olyan ellenszolgáltatás nélküli tevékenységek, ami az adott közösség számára biztos, hogy pozitív hatásúak. Gyulán egészen sok együttműködési megállapodással rendelkezünk: a gyulai vár toronyfeljáratának belső felújítása volt a legnagyobb ide sorolható program eddig, de tevékenykedtek a fogvatartottak óvodában, vállaltak kertgondozást önkormányzati területen és egy templomot is kitakarítottak nemrég.

– Miben lehet hasznos egy ilyen kezdeményezés a börtön falain belül és kívül lakók számára?

– 2014 második felétől indultak el a jóvátételi programok, amik úgy gondolom, hasznosak a társadalomban gyakran jelen levő félelem és olyan sztereotip beidegződések enyhítésére, mint például az, hogy ha valaki börtönben van, akkor félni kell tőle, vagy rossz ember. Előítéletek, félelem és más hasonló feltételek mellett visszailleszkedni nem egyszerű, így a fogvatartottaknak is segíthet a külső helyszíneken végzett munka.

– Ki jelentkezhet rá a fogvatartottak közül?

– A jóvátételi programban dolgozni teljesen önkéntes alapú dolog, az egyetlen objektív feltétel az, hogy az illető nem lehet előzeteses. Ezen kívül más szempontokat is mérlegelünk, a kezdetekkor én személyesen hallgattam meg mindenkit a motivációjáról.

– Akié nem megfelelő, nem mehet külső munkára?

– Így van. Ha lenne bárki, aki azt mondaná, hogy azért megy jóvátételi programra, mert kaphat érte jutalmat, vagy azt válaszolná, hogy végre nem a börtön falai között leszek, akkor azt mondanánk: nem ez a lényege az egésznek. Emellett persze rengeteg más szempontot is mérlegelünk még, például a bűncselekménye súlyát is.

– Vannak-e arról hivatalos adatok, hogy ezek a reintegrációs törekvések mennyire sikeresek?

– Vannak. Általánosságban elmondható, hogy hosszú ideig 50 százalék körül mozgott a visszaeső kategóriába tartozó fogvatartottak száma. Mi folyamatosan vezetünk egy statisztikát, ami azt mutatja, hogy megyei viszonylatban ez a visszaesés hogyan alakult az elmúlt években.

– Mik az eredmények?

– Nagy következtetéseket nem lehet levonni, mert 2014 óta vannak adataink és 2015-től kezdtük el tételesen nyilvántartani a reintegrációs tevékenység számszerű adatait. Akkor hatvannégy fő szabadult ide, Békés megyébe, ebből nyolc olyan személy volt, aki ebből az intézetből került ki. A hatvannégy főből végül kilenc fő helyezkedett el a közfoglalkoztatásban, bejelentett munkahelye a versenyszférában tizenkét szabadultnak lett. A mi börtönünk nyolc egykori lakójából kettő tudott azonnal elhelyezkedni, ami az első időszakban nagyon fontos. Új elkövetés miatt a hatvannégyből mindössze négy fő került vissza és a 2016 év eddigi adatai is hasonlóak. Ha ezeket a számokat nézzük, az 50%-hoz képest, akkor az eredmény kifejezetten jónak mondható, de úgy gondolom, hogy legalább hat-nyolc évet kell várni arra, hogy valóban el lehessen mondani a folyamatról, hogy megállja-e a helyét.

– Hol helyezkednek el a fogvatartottak szabadulásuk után?

– Vannak fogvatartottak, akik a büntetésük töltése alatt külső munkahelyen dolgozhatnak, velük nagyon meg vannak elégedve a munkaadók. A börtönéletnek nagyon szigorú szabályai vannak, ami rendszerhez szoktatja az embert és a fogvatartottak ráadásul nagyon igyekeznek is jó munkát végezni, - sok esetben így jutnak munkahelyhez szabadulásuk után.

– Ön hány éve dolgozik a büntetés-végrehajtásban?

– 2004 február elsején hagytam ott a tanári pályát és akkor volt az első munkanapom a Váci Fegyház és Börtönben közalkalmazotti nevelőként.

– Miért döntött annak idején ilyen éles váltás mellett?

– Tanárnak lenni csodálatos dolog és nagyon szerettem. Csakis megélhetési szempontok miatt váltottam, mert olyan helyzetbe kerültem, hogy ezt kellett elsőként figyelembe vennem. Teljesen véletlenül olvastam egy internetes tévén, hogy a börtönbe dolgozót keresnek és jelentkeztem.

– Hogyan jutott egyre följebb a ranglétrán?

– Merem remélni, hogy az elhivatottságomnak és munkámnak köszönhetően, de tudom, hogy kellettek szerencsés véletlenek is, például az, hogy alig egy év múlva megürült Vácon a vezető nevelői beosztás. Azok után osztályvezető-helyettes lettem, majd megbízott osztályvezető, aztán megbízott parancsnokhelyettes 2007 elejéig. Onnan kerültem Szolnokra, oda már megbízott parancsnokként.

– Vagyis alig néhány év alatt lett fizika-kémia szakos tanárból egy büntetés-végrehatási intézet parancsnoka.

– Igen, de a munka majdnem ugyanolyan. A tanár oktat, próbál hatni a diákokra, példát mutat, átadja a tananyagot. Azt vallom: megtanítani senkinek semmit sem lehet, csak segíteni abban, hogy az adott személy meg tudjon tanulni valamit. A börtönben is hasonló a helyzet. A fogvatartottakat is meg kell tanítanunk, legalább a minimális társadalmi alapnormák elsajátítására.

– Mivel telnek egy börtönparancsnok mindennnapjai?

– Biztosan sokan gondolják, hogy én itt egy első számú vezető vagyok, egy nagyfőnök, de én inkább azt mondanám: én vagyok a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet első számú felelőse. Bármi történik itt, azért mindentől függetlenül felelősséggel tartozom. A hétköznapok változóak. Beérkezés után vannak szokásos tevékenységek, majd a biztonsági tiszt jelzi, hogy az éjszaka folyamán történt-e valamilyen esemény. Ezt követően minden nap van egy eligazítás, amin a szakterületi vezetők vannak jelen, majd elindul az aktuális napi tevékenység, ami lehet ellenőrzés, szervezés, protokolláris feladatok, vagy éppen szignálni kell anyagokat, kimenő dokumentumokat átnézni és akadnak személyüggyel kapcsolatos feladatok is.

– Vannak-e új tervei a gyulai börtönnel kapcsolatban?

– Ha a terveket céloknak tekintjük, akkor rendíthetetlenül úgy gondolom, hogy célok hiányában az élet értelmetlen. Ezért tehát mindig vannak célok, talán nem is mindig az, hogy még jobban csináljuk. Idekerülésemet követően például elsőként össze kellett szoknunk az állománnyal, hogy közös elképzelések mentén tudjunk dolgozni, így erről szólt az első év. A második évben már ezen túl voltunk és azt terveztük meg, hogy büntetés-végrehajtási intézetként a fogvatartottakkal kapcsolatosan milyen úton kívánunk haladni. Kifelé nyitottunk és kerestük a lehetőségeket. Az idei év már arról kezd szólni, hogy minket keresnek meg, leginkább a jóvátételi programmal kapcsolatos együttműködésre. Emellett a közeljövőben tervezünk az érdeklődő civilek számra intézetlátogatást is, így ha valaki kíváncsi, megnézheti az épületünket. Talán ezzel még konkrétabb képet adhatunk arról, hogy emberek dolgoznak itt és emberek élnek itt bent, még akkor is, ha bűnt követtek el.

– Tudja tervezni azt, hogy meddig marad Gyulán?

– Nem, ez számomra nem tervezhető. Akár az elöljáróim, akár én mondhatom, hogy elég volt, mert erre a jogszabály lehetőséget ad, de részemről ilyen szándék nincs, mert jól érzem itt magam, és ha évekig kell itt maradnom, akkor azt nagyon szívesen teszem. Mindig lesznek célok és tervek, amiket meg fogunk valósítani.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)