Lipták Dániel és a Mentés Másként a várszínpadon
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Rengetegen gyűltek össze a 19 órakor kezdődő rendezvényen, a székek elfoglalása után Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója köszöntötte a vendégeket, és ismertette a programot.
Lipták Dániel
Az első fellépő Lipták Dániel és a Mentés Másként együttes volt. Lipták Dániel Szegeden született, de Gyulán nőtt fel. Tizenhárom éves kora óta foglalkozik a magyar hegedűmuzsikával. Fábri Géza hatására kezdte el tanulmányozni a moldvai hegedűs hagyományt, amely a koncertjük fő irányvonala volt. Elmondása szerint szeret hazajönni, különösen, ha zenélhet, valamint hatalmas megtiszteltetés, hogy újra Halmos Béla hegedűjén játszhat. Hiányosságnak rója fel magukkal szemben, hogy nincs dudásuk, holott a moldvai zenéhez szorosan kötődik a hangszer, de ez az előadásuk minőségén egyáltalán nem ront. A fő irányvonaltól eltérve „kóstolót” kaptunk a csíki székely hangzásvilágból is, majd egy meglepetésvendég is csatlakozott egy nóta erejéig: Túri Luca fürdővendégként érkezett a városba, de örömmel ragadott hegedűt az együttes kedvéért.
Az EtnoRom
A második fellépő az EtnoRom, amelyet a roma zene világhírű szólóénekespárja, Balog József és Künstler Ágnes alapítottak 2005-ben. Az EtnoRom repertoárja az autentikus oláh roma daloktól az elsöprően dinamikus, szvinggel, jazzel fűszerezett „roma világzenéig” ível. Balog Józsefet zenei munkásságáért a 2011-ben alakult Boldog Ceferino Lovagrend – a világon egyedülálló keresztény roma lovagrend – a roma zene nagykövetévé avatta. Felcsendültek magyar, szerb és orosz területekről származó dalok is, a gitárral és szaxofonnal is kísért számok hallatán mindenki szeretne táncra perdülni, a két énekes ki is fejezték a bánatukat, hogy nincs erre lehetőség.
A Csángálló zenekar
A szünetben alaposan ráijesztett az időjárás a közönségre, ugyanis eleredt az eső, de egy kis várakozás után Gedeon József megnyugtatott mindenkit, hogy hamarosan elvonulnak a felhők, és folytatódhat a koncertsorozat. Következett a Csángálló zenekar, akik 2009-ben alakultak azzal a céllal, hogy a moldvai és gyimesi csángó kultúra zenei világát megpróbálják autentikus formában tükrözni. A formáció leginkább instrumentális zenét játszik, méghozzá elképesztő dinamikával, ezt a várszínház közönsége is megtapasztalhatta, de Sára Csobán, aki a szaxofont bűvölte, elmondta, hogy nem szeretnék, ha unalomba fulladna az előadás, ezért énekelni is fognak. Hallhattunk Mácsa környéki zenét, bolgár népzenét, de előadtak számokat a nemrég megjelent lemezükről, illetve saját szerzeményeket is játszottak.
A fesztivál záróakkordja a méltán híres Csík Zenekar volt. A Kossuth-díjas magyar népzenei együttes 1988 óta létezik, több rangos zenei díjjal is jutalmazták már őket, többek között a Fonogram díjjal, de ott lehettek 2000-ben Sydneyben az olimpiai játékokon, ugyanis ők képviselték Magyarország népi kultúráját. Kezdetben szinte kizárólag autentikus népzenével foglalkoztak, de később áttértek a világzenére is, így születhetett meg a rendkívül népszerű „Most múlik pontosan”-átdolgozás, de a maguk képére formálták a Kispál és a Borz több számát is, és Csík János kérésére Lovasi András számot is írt nekik. Előadásuk a megszokott magas színvonalon zajlott, megmutatták, hogy nem véletlenül vannak az ország zenei térképén, lassan három évtizede.
A Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivál ismét hatalmas siker volt, a fellépő zenészek és a közönség is méltóképpen emlékezett a művészre.
A Csík Zenekar
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
