Kinek a pap, kinek a papné. Bod Tamás népszabadsággal, mocsár-pörjés józsef gyulai hírlappal
Fotó: Gyulai Hírlap
Bod Tamás (Együtt, MSZP) ellenzéki önkormányzati képviselő az alábbi levelet jutatta el szerkesztőségünknek válaszul a Mit nem csinált már megint jól a Gyulai Hírlap, avagy miért nem Bod Tamás szellentése a főhírünk? című írásunkra. Bod Tamás a Gyulai Hírlapot, de különösen a szerkesztőség vezetőjét vészes elfogultsággal vádolja. Bírálja a Gyulai Hírlapot azért, mert véleménye szerint médiumként nem látja el társadalmi ellenőrző szerepét.
Szerkesztőségünk véleménye az, hogy Bod Tamásnak a Gyulai Hírlappal szemben támasztott lapszerkesztési elvárása igen egyszerű és szegényes logikára épül: ami árt Bod Tamásnak, arról ne vagy ne nagyon írjunk, ami politikailag hasznára válhat Bodnak, arról „zengjük a dalt üde, mámoros ajakkal”. A Gyulai Hírlap nem lesz sem Bod Tamás, sem az Együtt politikai alakulat szócsöve. A gyulai közéletben részt vevő pártoknak és civil szervezeteknek azonos megjelenési feltételeket biztosít szerkesztőségünk. Ez a jövőben is így marad.
* * *
A kritikát bírom, az egyenlőtlen feltételeket bírálom
Illem, szokás, gyakorlat és mértéktartás készsége, képessége, hogy ki miként reagál a kritikára. Önleleplező, ha valaki, mint esetünkben Mocsár-Pörjés József, egy merőben szakmai megjegyzésre – miért nem hallgatták meg a másik felet is, ha személyében támadták? – olyan választ ad, amilyet. Egyrészt keveri a szezont a fazonnal, de keveri az idősíkokat is. Egy sajtótájékoztatóra adott kritikám csak úgy jelenhetett meg a Gyulai Hírlap online felületén, hogy eléje „bevezető tanulmányt” biggyesztett a főszerkesztő. Azaz a bíráló mondataim csak azok után láthattak napvilágot, hogy azokat felvezette a főszerkesztő. Így nem csak az időrend és a logika keveredett össze, hanem súlyos szakmai szabályok is sérültek. Egyszerű kérdés: miért nem lehetett a kritikám után válaszolni a felvetett kérdésekre? Másrészt nem illendő ötször-hatszor akkora terjedelemben válaszolni, mint maga a bírálat terjedelme. A stílus maga az ember. Mocsár szövege a maga altáji és az ember fiziológiai működését rossz értelemben felvillantó szavaival, magát leplezi le. Ez a szöveg dühödt. Kár érte.
Egy vitának, így ennek is, egy ponton túl, nincs értelme. Csak néhány megjegyzést teszek. Igen, bírálom a Gyulai Hírlapot, de különösen a szerkesztőség vezetőjét vészes elfogultságáért. Bírálom, mert csak egy irányba lát, s arra is torz módon. Bírálom, mert esetemben személyes megtámadtatáskor sem érvényesíti a „hallgassuk meg a másik felet” alapelvét. Milyen érdekes, hogy a sajtótájékoztatóimon ténykedésében és döntéseiben, de nem személyében (!) bírált városvezetést valahogy azonnal megtalálja a gyors reagálás érdekében. Bírálom, mert tavaly decemberben egy személyemet és munkámat bíráló hosszú jegyzet esetében nem adott válaszlehetőséget.
Másrészt komoly félreértésben van vitapartnerem. Éppen hogy bírom a kritikát – erről írtam összefoglaló dolgozatot a Magyar Narancs idei, április 2-i számába „Így lettem a nép ellensége” címmel. A címbeli irónia, remélem, kiérzik.) Azt viselem nehezen, ha nem egyenlőek a feltételek.
A főszerkesztő azt írja, hogy a Gyulai Hírlap lenne az én egyetlen sajtófórumom. Ez azzal a megszorítással igaz, ha nem vesszük figyelembe a Magyar Narancsot, a Népszabadságot, a Népszavát, az Élet és Irodalmat, a Békés Megyei Hírlapot, a beol.hu-t, a Gyula Televíziót, a vitalap.hu-t és a többieket. Azzal vádol, hogy válogatás nélkül merek és tudok kritizálni és véleményt mondani bárkiről. Nos, ez sem igaz. Megválogatom kiről és miről beszélek. Ellentétben a Fidesz-kommunikációval, személyében nem sértek senkit. Azt viszont M-P József nem veszi észre, hogy ez fordítva nem igaz: így lettem „féreg”, „buzi”, „bukott újságíró”, „hazaáruló” és „Gyula-ellenes.” Igaz, az okokkal és a magyarázattal mindig adósak maradtak a sértegetők. S igen, helyi ellenzéki politikusként a bírálat joga megillet.
Bírálom a Gyulai Hírlapot azért, mert médiumként nem látja el társadalmi ellenőrző szerepét: nem ír a helyi mutyiról és korrupcióról, nem ír arról a képviselőről, aki karateoktatói munkája mellett rokkant kártyával rendelkezik (Balogh Lajos), nem írt a polgármester, Görgényi Ernő feleségének szabálytalan munkához juttatásáról. Nem ír a gyulaiakat valóban bosszantó számtalan más ügyről. Ellenben hatalmas terjedelemben írt a Fidesz legutóbbi gumicsontjáról, amikor konkrétumokat nélkülözve, vagy azokat hazugul félremagyarázva – egyben elzárkózva a valódi és érdemi viták elől – azt firtatták, miből élek. Ha ön valóban megnézte volna a vagyonnyilatkozatomat, s ennek ismeretében munkatársai újságíróként viselkedve valódi kérdéseket tettek volna fel az egyik alpolgármester celebrálta hazugságkampányban, akkor minden sokkal hamarabb nyugvópontra jut. Gyorsan kiderült volna: nincs ügy, csak hazugság, sárdobálás. Tények, konkrétumok és bizonyítékok nélkül.
Végül megismétlem. Mandátum-ügy nem volt. Volt egy, a helyi Fidesz, egy helyi ellenzéki párt, s nem kis részben a helyi lap által kreált műbalhé. De ennek közjogi tartalma nem volt. Egy ponton túl nem engedtem a zsarolásnak. Komoly hiányosság ez a részemről. Erről szól a történet. Politikai tisztesség dolgában pedig lehetséges újságírói ténykedését a Fidesz öklével összetévesztő M-P. Józseftől nem szorulok kioktatásra.
Várom a választ. Melyben, ha a főszerkesztő reagálása írásom előtt jelenik meg, akkor tényleg semmit sem tanult.
Bod Tamás, ellenzéki önkormányzati képviselő
* * *
Tisztelt ellenzéki Bod Tamás képviselő úr!
Miért olyan nagy kérés az, hogy hagyja végre szabadon dolgozni a Gyulai Hírlap szerkesztőségét és a lap újságíróit?
Nem tudom sem szebben, sem egyértelműbben leírni azt, amit egykori újságírói ténykedéséről és mostanság látható politikai ámokfutásáról gondolok.
Az újságíró Bod Tamás számomra nem több egy balliberális bértollnoknál. Soha nem tartottam tehetséges újságírónak, s ez, azt hiszem, a jövőben sem változik majd számottevően. Ennek megfelelően csöppet sem érdekel az, hogy Bod Tamás, az újságíró, mit gondol, mit mond és mit ír az én újságírói munkámról. Teheti szabadon, tegye meg, bíráljon.
A Gyulai Hírlap szerkesztőségének vezetőjeként azonban nem hagyhatom szó nélkül, amikor ön, mint politikus, megpróbálja elferdíteni a valós tényeket. Bod képviselő úr azon állítása, hogy számára „nincsenek biztosítva az egyenlő feltételek” a Gyulai Hírlapban, nem igaz. Állítása szemenszedett hazugság.
A Gyulai Hírlap minden sajtótájékoztatójáról, minden politikai fórumáról tisztességesen tudósított. Egyetlen szavát sem hallgattuk el, egyetlen gondolatát sem magyaráztuk félre. Újra emlékeztetem arra, hogy a legutóbbi sajtótájékoztatójára a Gyulai Hírlapon kívül más szerkesztőség nem volt kíváncsi. Ezek után vádolni szerkesztőségünket azzal, hogy nem biztosítunk önnek egyenlő feltételeket, több mint pofátlanság.
A politikussá avanzsált Bod Tamás az első munkanapján bukott meg becsület és ígéret dolgában. Mit várhatnak az emberek egy olyan politikustól, aki adott szavát megszegve verte át választási szövetségesét. Lehet ezt magyarázni utólag bárhogyan, a makacs tények azonban teljesen mást mutatnak. Önnek, kérem, volt, van és lesz „mandátumügye”, bármennyire is kellemetlen ez, Bod képviselő úr. Ez a „mandátumügy” a stigmája, amely elkíséri önt a választási ciklus végéig.
A „Miből él Bod Tamás”-ügyet is egyszerű és kényelmes „legumicsontozni”. A Gyulai Hírlappal szemben támasztott lapszerkesztési elvárása igen egyszerű és szegényes logikára épül: ami árt Bod Tamásnak, arról ne vagy ne nagyon írjunk, ami politikailag hasznára válhat, arról „zengjük a dalt üde, mámoros ajakkal”.
Tisztelt ellenzéki Bod Tamás képviselő úr, kérem, fogadja végre el, hogy ilyen lapot a Gyulai Hírlap szerkesztősége nem szeretne. A Gyulai Hírlap nem lesz sem Bod Tamás, sem az Együtt politikai alakulat szócsöve. A gyulai közéletben részt vevő pártoknak és civil szervezeteknek azonos megjelenési feltételeket biztosít szerkesztőségünk. Ez a jövőben is így marad.
Mocsár-Pörjés József főszerkesztő
