Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Ezüstkincs és hadikórház

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Liska András régész • KULTÚRA • 2019. december 29. 16:00
Ezüstkincs és hadikórház
Epizódok a gyulai múzeum történetéből Implom József igazgatóságának idején (1928–1950)

A gyulai városi múzeum ma Erkel Ferenc Területi Múzeum néven működik, és a város összes muzeális gyűjteményének és kiállítóhelyének működéséhez biztosítja a szükséges szakmai hátteret. A múzeum története ugyan 1868-ban kezdődött, és kezdeti évtizedeit Mogyóróssy János és Göndöcs Benedek személye határozta meg, ám valódi közgyűjteménnyé válása és az egyik legvirágzóbb korszaka Implom József igazgatósága idején, a két világháború közötti időszakban következett el.

implom józsef (1899–1979) múzeumigazgató 1928–1950 között

 

1928. január 4-én Implom József személyében egy agilis, fiatal tanár került a múzeumigazgatói státuszba, aki a múzeum történetében elsőként tervszerű kutatási, feldolgozási és kiállítási stratégia mentén kezdte meg tevékenységét. Akkoriban a múzeum a vármegye első, 1895-ben múzeumi céllal létesült épületében működött, igen szűkös körülmények között. A rosszul világított nagyterem mellett két kisebb helyiség volt csak, amelyek egyike a múzeumőr dolgozószobájaként és raktár gyanánt is szolgált. Az épület fala nyirkos, padozata korhadt volt már, esős időben alig lehetett megközelíteni. Implom első dolga volt, hogy a fenntartó városi elöljáróság támogatásával átköltöztette a múzeumot az akkor újonnan épült polgári fiúiskola épületébe, ahol a  gyűjteményeket tematikus rendszerben állították ki. Az iskolaépületben ma az Implom József nevét viselő általános iskola működik a Béke sugárúton. A múzeumi kiállítások az első szint jobb oldalát foglalták el, külön termekben bemutatva a régészeti, várostörténeti és néprajzi gyűjteményeket. Az ipartörténeti emlékeket, az éremgyűjteményt és a fegyvergyűjteményt is külön-külön szakaszokban helyezte el Implom annak figyelembe vételével, hogy a látogatók könnyebben áttekinthessék, befogadhassák a látottakat. Az épületszárnyban külön raktárhelyiség is volt a kiállításban nem szereplő műtárgyak számára. Az 1930. november 30-án megnyitott új, állandó kiállításhoz készített vitrinek és tárlók tervezését Implom végezte el, miután tanulmányozta a nemzeti múzeum modern kiállítóbútorait. A tárlat ünnepélyes megnyitóján  Móra Ferenc, a szegedi múzeum vezetője és Márton Lajos, a Magyar Nemzeti Múzeum tárigazgatója is beszédet mondott, Implom bevallása szerint ez volt élete egyik legnagyobb hatású előadása. Ezzel a gyulai múzeum eddigi történetének legvirágzóbb szakasza kezdődött el.

 

A Gyulai Városi Múzeum megnyitó ünnepségén 1930-ban, a kép jobboldali szélen Implom József, a baloldali szélen Móra Ferenc

 

Implom József elsősorban régészeti irányú érdeklődése okán számos régészeti ásatást végzett Gyula város területén, több középkori templom és a ferences kolostor feltárása is neki köszönhető. Munkájának egyik legnagyobb érdeme, hogy a körülményekhez képest a középkori építészeti emlékek legteljesebb feltárására és megismerésére törekedett, valamint hogy az eredményekről a helyi sajtóban folyamatosan beszámolt. A szakszerű ásatási dokumentáció sajnos időközben elveszett, de a város lakossága és az érdeklődők számára készített beszámolók alapján a feltárások mozzanatai gyakorlatilag a legnagyobb részletességgel rekonstruálhatók. Az ásatások eredményeiről szóló beszámolók mellett elindította a múzeum saját tudományos periodikáját, Gyulai Dolgozatok címmel, ami 1940 és 1944 között rendszeresen megjelent. A sorozatban a korszak tudományos életének meghatározó szegedi régésze, Banner János alappublikációnak számító régészeti írásai, valamint a város monográfusa, Scherer Ferenc által jegyzett tanulmányok láttak napvilágot Implom József múzeumtörténeti kötete mellett. A gyulai múzeum bekerült az ország tudományos vérkeringésébe, Implom a Gyula környékén előkerült leletek kapcsán folyamatosan levelezett a korszak meghatározó régészeivel: Banner Jánossal, Fettich Nándorral, Csallány Dezsővel, Párducz Mihállyal. A Gyulaváriban talált gazdag gepida temetkezések lelőhelyén közös ásatást tervezett a nemzeti múzeummal és a Szegedi Tudományegyetemmel, ám a közvetlenül az országhatár mellett fekvő területen a világháborús események miatt a feltárás végül meghiúsult.

 

Banner János levele Implom Józsefhez

 

A gepida sírleletek előkerülése kapcsán a gyulai múzeum adattára egy érdekes levelezést őriz 1942-ből. A korszak egyik legismertebb ötvösművészeti szakértője, Fettich Nándor régész és Implom József az akkoriban Gyulaváriban előkerült ezüstleletekről írt egymásnak. 1942 júniusában a Magyar Nemzeti Múzeum régésze levélben értesítette gyulai kollégáját, hogy egy kétes hírű egri műgyűjtő-műkereskedő, Barcsay Amant Zoltán eladásra kínált a nemzeti múzeumnak egy gepida kori ezüst leletegyüttest, amelynek darabjai valószínűleg Gyula határában, „Békésgyulán” kerültek elő. Fettich Nándor teljes diszkréció mellett kérte Implom Józsefet, hogy próbálja meg helyben kideríteni a nagy értékű leletek előkerülésének a körülményeit, mert attól tartott, ha a nemzeti múzeum megvásárolja a felajánlott leleteket, akkor az további illegális ásatást eredményez az általuk ismeretlen régészeti lelőhelyen. Implom a kérésnek megfelelően megtette a szükséges lépéseket, és kiderítette, hogy az egri műgyűjtő egy gyulai ékszerésztől, Garay Jánostól vásárolta a leleteket néhány héttel korábban. Implom felkereste az ékszerészt, aki egy kicsit sem volt meglepve a kérdésektől, ám azokra kitérő válaszokat adott. Állítása szerint egy középkorú parasztember vitte be az ékszerüzletébe a földben talált ezüstöket, de sem a megtalálóról, sem a leletek előkerülési helyéről nem jegyzett fel semmit. Az ezüsttárgyakat kis idő elteltével eladta az egri műgyűjtőnek, aki „jó pénzt” fizetett értük. A nyomozás további eredményéről nem maradtak fenn adatok, ám a Gyulavári határából előkerült gepida leletek ma is a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében vannak. A két hatalmas méretű, gepida kori aranyozott ezüstfibula és a hozzájuk tartozó, sasfejet formázó ezüstcsat nemesmásolatát a gyulai múzeum őrzi, és jelenleg a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont időszaki kiállításában, a Kincsek őrzője – 150 éves a gyulai Erkel Ferenc Múzeum című tárlaton tekinthetők meg.

 

Kiállítás a gyulai Polgári Fiúiskolában 1930-ban

 

A múzeum adattárában őrzött dokumentumokból az is kiderül, hogy Implom József elsőként kezdeményezte a gyulai téglavár műemléki védelmét. Már 1942-ben több alkalommal jelezte a szakmai fórumokon, hogy a gótikus épület megfelelő gondoskodás híján az enyészeté lehet. Attól tartott, hogy a háborús időszak bizonytalanságai közepette a romos téglavárat a benne lévő építőanyag miatt szétbontják. A 15. századi téglavár akkori romos állapotában az Almásy család kastélyparkjának egyik díszítőeleme volt csupán. Évtizedek óta üresen állt, valódi funkció nélkül. A birtokos család akkoriban a kastélyt sem használta már, így a várépület állaga is hamar leromlott. Felterjesztésére Implom 1943-ban ígéretet kapott a belügyminisztérium egyik tanácsosától, hogy egyeztetnek a tulajdonos Almásy családdal arról, hogy az épületet a Műemlékek Országos Bizottságának a kezelésébe adják. Ez sajnos csak ígéret maradt, és Implom figyelmét is egy másik, veszélyes ügy kötötte le. Már 1943-ban felmerült a gyulai múzeumnak is otthont adó iskolaépület hadi célokra való igénybevétele, ráadásul a múzeumigazgatót még ebben az évben behívták katonai szolgálatra.

 

a városi múzeum belső alaprajza 1938-ban

 

A gyulai múzeumnak több munkatársa nem lévén, a gyűjtemények gazda nélkül maradtak a legnagyobb háborús felfordulás közepette. Implom kétségbeesve levelezett az illetékes hatóságokkal katonai szolgálati helyéről, Iszkaszentgyörgyről, hogy megakadályozza a múzeum épületének hadi célokra történő igénybevételét. A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének vezetőjétől kapott levelek hivatalosan képviselték azt az álláspontot, hogy a múzeum épületét tilos hadi célokra felhasználni, sőt ezt az illetékes hadügyi bizottság helyszíni szemléjének az időpontjában egy sürgönnyel is megerősítették. Hiába kapta meg azonban az írásbeli támogatást az ügyben, hiába tiltakozott minden fórumon, amikor a front kelet felől elérte Gyulát, a múzeumnak is otthont adó iskolaépületben hadikórházat rendeztek be, a gyűjteményeket pedig az épület padlására hordták fel. A múzeum legértékesebb műtárgyai, a numizmatikai és régészeti gyűjtemény nemesfém leletei, festmények, fegyverek tűntek el vagy semmisültek meg. A múzeum egyes aranytárgyait elővigyázatosságból a városháza épületébe szállították át, és az ottani páncélszekrényben rejtették el.  A hamarosan megérkező megszálló csapatok erre szakosodott tagjai az akkori gyakorlatnak megfelelően elsőként kutatták fel a városháza trezorját, hogy azt feltörjék és kiürítsék. A benne rejlő értékek, a gyulai múzeum numizmatikai gyűjteményének a legjava, valamint az aranyból készült régészeti leletek és további műkincsek sosem kerültek elő, valószínűleg hadizsákmányként szállították el azokat a városból. Egyedül Erkel Ferenc zeneszerző majdnem 500 gramm súlyú aranykoszorúja menekült meg, mert méreténél fogva nem fért bele a trezorba, és annak a tetején vészelte át a rablást egy egyszerű cipősdobozban, amit szerencsére senkinek sem jutott eszébe kinyitni. A régi gyűjtemény jelentős része megsemmisült.

 

erkel ferenc aranykoszorúja

 

Implom József időközben hadifogságba esett, ahonnan csak 1947-ben térhetett vissza Gyulára. A gazdátlanul maradt múzeumot átköltöztették az iskolából a szomszédos épületbe, ami korábban egy kétes hírű szállodának adott otthont. A sorozatos átpakolás következtében a műtárgyak összekeveredtek, és egy jelentős részük szőrén-szálán eltűnt. A múzeumőr a hadifogságból hazatérve jószerivel csak romokat talált. A városi hatóság segítségével felhívást tett közzé, hogy a múzeumból jogellenesen elvitt értékeket a helyi lakosság szolgáltassa vissza, ám próbálkozása teljesen eredménytelen volt. Ennek ellenére hatalmas lendülettel fogott hozzá az újjászervezéshez, megpróbálva igazodni az új elvárásokhoz, például központi utasításra 36 órán belül elkészítette a gyulai múzeum román néprajzi emlékek gyűjtésére vonatkozó tervét. Az új politikai rendszer számára azonban Implom József személye már nem volt megfelelő, így a város polgármestere 1950 májusában Lükő Gábor debreceni néprajzkutatót nevezte ki a múzeum igazgatójának.

 

sürgöny 1944-ből

 

Implom József irányítása alatt a városi fenntartású múzeum el tudta látni mindazokat a tudományos és közművelődési feladatokat, amelyek egy „egyszemélyes” vidéki múzeumban akkoriban elvárhatók voltak. Ezenfelül olyan kiterjedt tudományos kapcsolati hálózathoz tudta az intézményt csatlakoztatni, amely országos szinten megalapozta a gyulai múzeum elismerését és rangját a muzeológiai szakmán belül. A gyulai vár épületének műemlékké nyilvánításának elindítása is Implom József nevéhez fűződik, és elődjeihez hasonlóan ő is szorgalmazta a múzeumi raktározás égető problémájának a megoldását. A sors különös fintora, hogy éppen az ő múzeumigazgatói működése idején szenvedett helyrehozhatatlan károkat a gyűjtemény. A múzeum története az 1950-es években a korábbiaktól teljesen eltérő irányt vett, az évtized végéig a minden részletre kiterjedő, központi irányítás határozta meg a gyűjtési stratégiát, a kiállításokat és a teljes munkát. Ez viszont már a múzeumtörténet egy másik epizódjához tartozik.

 

a gyulaváriban talált V. századi női sírlelet, fibulapár és csat

 

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)