Wlassits Nándor könyvbemutatója a gyulai könyvtár simonyi-olvasótermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mind Dézsi János, a könyvtár vezetője, mind Nagy László az egyesület elnöke a mű értékteremtő és nosztalgiát keltő voltára hívta fel a figyelmet. Aki kézbe veszi és belelapoz, annak nem lehetnek kétségei afelől, hogy ez így is van.
Wlassits Nándor elektromérnök, a Rövidhullámok című kiváló technikatörténeti könyv szerzője és a múzeumként működő rádiótörténeti gyűjtemény létrehozója már bizonyította sokoldalúságát. 2006-ban adta közre az „Üdvözlet Gyuláról” című, képeslap gyűjteményéből összeállított albumát. A Nagyvárad–Fiume vasútvonal egykorú képeslapokkal illusztrált állomásait csokorba kötő képes történelemkönyve ugyanazt a koncepciót követi. Sok kép, kevés, de történetileg korrekt szöveg és esztétikus megjelenés.
A szerző már gyermekkorában egyaránt vonzódott a műszaki tudományokhoz és a történelemhez. Műszaki pályára lépett, de felnőtt fejjel visszatért régi vonzalmához, a történelemhez is. E két érdeklődési terület gyümölcsei technikatörténeti munkái, de a most bemutatott kötet is ide sorolható, bár vasúttörténettel mélyebben nem foglalkozott. Motivációját magyarázza egyrészt, hogy igazi monarchiabeli családból származik, mindkét szülői ágon a mai határokon túl vannak gyökerei. Másrészt gyűjtőszenvedélye hozta látóterébe ezt a témát. Az Alföld-Fiume vasútvonallal ugyanis képeslapok gyűjtése során ismerkedett meg. Megfogta a lapok hangulata, szépsége, hiszen egy 70-80 éves képeslap ma már műtárgy számba megy. Idő teltével sok érzelem és tudás halmozódik fel a gyűjtőben, egy szint fölött pedig belső késztetést érezhet arra, hogy szisztematikusan kezdjen foglalkozni szenvedélye tárgyával.
A képeslapok Nagyváradtól Fiuméig kétnyelvű kísérő szövegek segítségével bemutatják az érintett településeket. Az akkor technikai csúcsteljesítménynek számító építkezésnek olyan kivételes alkotások is részei voltak, mint a szerelvények dunai átkompolásához készített szerkezet vagy a magyar gépgyártás büszkeségei, a 301-es és a különleges terepviszonyok leküzdésére gyártott háromezer lóerős 601-es mozdony. Az albumot lapozgatva, vasúthálózatunk hajdani fénykora iránt méltán érezhetünk nosztalgiát, de büszkeségtől dagadhat keblünk akkor is, ha arra gondolunk, hogy a magyar kultúra részeként, milyen hatalmas műszaki tudás valósította azt meg.
A német nyelvvel bővített változat ötlete a kiadáshoz szükséges pénz előteremtése kapcsán született. A fordítónak Niedzielsky Katalinnak – aki az est háziasszonya is volt – sajátos szakszöveggel kellett megbirkóznia, munkáját anyanyelvi lektor is segítette. Nem mehetünk el szó nélkül Barabás Ferenc tipográfus tervezői teljesítménye mellett, aki már a gyulai kötet kapcsán bizonyította, hogy milyen rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy egy alkotás belső tartalmát külsőképpen megjelenítse. A színeket és a betűformákat a kor Magyarországán különösen erőteljes stílust kapott szecesszió ihlette. Jó kézbe venni ezt a kívül, belül rendkívül igényes könyvet, amelyet remélhetőleg újabbak követnek.
