Az emberek már az ókorban próbálták megérteni, hogy miért esnek le az elengedett testek a földre, miért vannak a különféle anyagoknak különböző tulajdonságaik. Ugyancsak misztikusak voltak számukra a Világegyetem jellemzői, mint például a Föld alakja, vagy a Nap és a Hold viselkedése.
A gravitációs mezővel kapcsolatban még napjainkban is sok alapvető kérdés tisztázatlan. Ma ugyan már tudunk róla és ki is tudjuk mutatni, hogy minden testet gravitációs mező vesz körül, amelynek hatása mindig vonzásban nyilvánul meg. A gravitációs vonzás az anyag ismert kölcsönhatásai közül a leggyengébb, amit a gravitációs erő törvényben szereplő gravitációs állandó nagyon kicsi volta is mutat. Tapasztalatok alapján is tudjuk, hogy a gravitáció csak nagy tömegű testek, mint például a Föld és a Hold környezetében érezhető, de érzékeny mérő eszközökkel kis tömegű testek esetében is kimutatható, ilyen eszközök a Cavendish-inga és az Eötvös-inga. A szabadon eső testek gyorsulása a Föld különböző területein eltérő értékű, melyet nehézségi gyorsulásnak nevezzük. A nehézségi gyorsulás értéke függ a talaj anyagi minőségétől, az aktuális tengerszint feletti magasságtól és az anyag sűrűségétől.
A gyakorlatban az erősebb kölcsönhatások, mint például az elektromágneses kölcsönhatás, viszonylag kicsi hatótávolságokban érvényesülnek, míg a gravitációs mező hatása óriási távolságokon, csillagászati méretekben érvényesül, ezért nagy szerepe van az égitestek kialakulásában, mozgásában, térbeli elhelyezkedésében. A gravitációs erő az egyetlen olyan erő, amely végtelen nagyra is nőhet, mint a fekete lyukak esetében. A gravitációs mezőben a tömeg az elektromos mező töltésének szerepét veszi át. A mágneses és az elektromos mező egy ellentétes polaritású, illetve töltésű testtel leárnyékolható, a gravitációs mező viszont nem, hiszen negatív tömegű test nincs. A gravitációs mező legfontosabb vonása az egyetemessége, hiszen ez az egyetlen mező, amely mindenféle részecskékhez és részecsketermészetű testhez hozzátartozik, így minden más test gravitációs mezőjével kölcsönhatásra képes. A világmindenségben minden anyagi rész vonzó hatást fejt ki minden más anyagi részre. Ezért érthető, hogy a gravitációs mezőben minden test ugyanazon a törvény szerint mozog. A Világegyetemet a gravitáció tartja össze, de a tudomány mai állása szerint az általunk érzékelhető, ún. látható anyag kevés ahhoz, hogy megállítsa, vagy esetleg megfordítsa a tágulását. Ezért keresik a sötét anyagot, amely szintén tömeggel rendelkezik, de általunk nem érzékelhető.
Bolygónk felszínén is ki lehet mutatni, hogy nem egyenletes a gravitáció, hiszen a bolygónk nem tökéletes gömb alakú és ezért a sarkokon erősebb a gravitáció, mint az Egyenlítő mentén. A GOCE nevű szonda mérte ki eddig a legpontosabban, helyről helyre Földünkön a gravitációs gyorsulás értékét. A műholdat 2009. márciusában állították Föld körüli pályára. Méréseit egy nagy pontosságú gradiométer végzi, ami három platinatömbből áll, és a működési elve az Eötvös-ingáéra hasonlít. A GOCE mérései alapján az ESA szakemberei létrehoztak egy térképet, ami azt mutatja meg, hogy a Föld melyik pontján mennyivel tér el a gravitáció attól az értéktől, amennyinek ott elméletileg kellene lennie. A térkép szerint a legnagyobb eltérések az elméleti értékektől Izland környékén 80 méterrel a tengerszint felett, míg az Indiai-óceánon 100 méterrel alacsonyabban mérhető az a gravitációs érték, aminek elvileg a felszínen kellene lennie. Ezek az eltérések egyébként annyira kicsik, hogy a mindennapi életben nem érzékelhetők.
