Január 22-én, kedden este háromnegyed hét körül két villanást is észleltek a főváros egén. A villámlást kizárták, mivel azt legközelebb csak az Adriai-tenger környékén észleltek, ami Magyarországon aligha látszódott volna. Természetesen meteorjelenségre is gyanakodtak, de másnapra kiderült, a Veiki Villamosenergiaipari Kutató Intézet kísérleti telepén folyó munkálatok okozták a jelenséget, amelyek fényét visszaverte és szétszórta a megnövekedett felhőzet.
Varga László, a Veiki ügyvezető igazgatója nyilatkozta, hogy aznap este a "szigetelőláncok ívállósági próbáját" végezték, amely annyit jelent, hogy a távvezetékeket az oszlopokhoz rögzítő szigetlőelemek megbízhatóságát tesztelték. Ilyenkor nagy feszültséget és áramot bocsátanak a rendszerre, amelynek eredményeképpen egy elektromos ívjelenség keletkezik, ami kevesebb mint 1 másodpercig tart. Ezek a vizsgálatok 1949 óta zajlanak rendszeresen.
Ezek az elektromos kisülések akkor következnek be, ha két ellentétes elektromos töltésű vezetőt összekötünk, és az elektromos töltések kiegyenlítődnek. A kisülés akkor is létrejön, ha a két vezető elég közel kerül egymáshoz, a kisülés ekkor a környező szigetelőn, mint például a levegőn át fényjelenség kíséretében jön létre, vagyis elektromos szikra keletkezik. Ha a két vezető között ionizált áramvezetői csatorna jön létre, akkor magas hőmérsékletű villamos ív keletkezik, úgy mint néhány napja Budapesten.
Az elektromos szikra oka, hogy a két egymáshoz közeli vezető két legközelebbi pontján az elektromos töltéssűrűség igen nagy lesz, s az elektromos erő a szigetelő ellenállását képes legyőzni. A szikra annál fényesebb és a kisülést kísérő zörej annál erősebb, minél nagyobb a kiegyenlítődő elektromos töltésmennyiség. Kisebb távolságnál a szikra egyenes vonalú, nagyobb távolságnál azonban tört vonalú, s fa módjára elágazik, utóbbi esetben a szikra nem is ölt fehér szint, hanem vöröset vagy kéket, azon fémek természete szerint, amelyek között átugrik, valamint a környező gáz minősége szerint is. Minden kisütés alkalmával a vezetőről apró részecskék szakadnak el, melyek a környező gázzal együtt izzásba jönnek.
A szigetelőket, melyek ívállósági próbáját tesztelték, az áram szivárgásának megakadályozására és a vezetők megtámasztására használják. A szigetelőnek vagy más néven dielektrikumnak nevezzük azokat az anyagokat, amelyek az elektromos áramot elhanyagolható mértékben vezetik. A szigetelő anyagokban kevés szabad elektron van, és ezért az anyag vezetőképessége kicsi. Tudjuk, hogy az elektromos áram a töltéssel rendelkező részecskék rendezett áramlása. Lényegében minden rendezett töltésmozgást elektromos áramnak nevezünk, de mégis különbséget teszünk a fémekben az elektronok által létrehozott áram és a folyadékokban, gázokban szabad töltéshordozók (ionok) mozgása során létrejövő áram között. A szigetelő anyagok általában a gázok, az olajok, a szilárd halmazállapotúak közül az üveg, a műanyagok, a kerámiák, a csillám stb. A desztillált víz is inkább szigetelő, míg a különböző sókat tartalmazó víz már vezető.
S hogyan láthatták messziről ezt a jelenséget ilyen sokan? Budapest felett ekkor felhős volt az ég, és a felhőrétegen nem tud áthatolni a fény. Ha aznap este tiszta az ég, akkor egyszerűen a végtelenségbe tartott volna minden fény. Ha belegondolunk, havas télen, a közvilágítás vagy a telihold fénye nagyobb világosságot ad, hiszen a fehér hóréteg visszaveri a fényt. Ha emellé még felhős ég is párosul, akkor a fény oda-vissza verődik és szóródik. Ekkor már szinte világos van az éjszakához képest.
