A délutáni nap még ereje teljében sütött, amikor a király és népes kísérete előtt kinyílt a monostor nehéz, tölgyfa kapuja. A vendéglátók pompás étkekkel és jóízű borral fogadták a magas rangú látogatókat, ám a magyarul alig értő uralkodó nem sok pihenőt engedélyezett írnokának, mert aznap még fontos döntéseket kellett papírra vetni a királyi székhelytől oly távol eső, a Fehér-Körös közelében álló monostor falai között.
Akár így is képzelhetnénk az Anjou-házból a magyar trónra került Károly Róbert királynak vidékünkön tett látogatását. Erről két oklevél is tanúskodik, amelyek keltezésük szerint 1313. június 20-án és 22-én íródtak, egy Julamonustra nevű helyen. Erre a történeti adatra Karácsonyi János, gyulai születésű történész, akadémikus, nagyváradi kanonok hívta fel a tudomány figyelmét még az 1880-as évek elején. Véleménye szerint az oklevelek keltezésében szereplő helységnév helyes olvasata „Gyulamonostora”, és Gyula város nevének első, hiteles említéseként értékelhető. Karácsonyi szerint az oklevélben említett monostor helyén épült később a középkori Gyula plébániatemploma, amelyet a mai belvárosi katolikus templom helyén sejtett. Ezzel egy több mint egy évszázada tartó, fel-fellángoló tudományos vitát indított el, amelynek megoldását történészek és régészek azóta is kutatják.
* * *
1971-ben, a törökzugi lakótelep tömbházainak építésekor embercsontokat és ősi falmaradványokat bolygattak meg a földmunkagépek. Kiss Anikó muzeológus és Gortka István építész intézkedése nyomán még abban az esztendőben sor került az első régészeti kutatásra, és kiderült, hogy egy nagyméretű, középkori templom alapjaira bukkantak. A teljes területet érintő ásatást néhány évvel később Jankovich-Bésán Dénes régész végezte el, aki egy országos viszonylatban is nagyméretűnek számító, háromhajós, gótikus templomot dokumentált. Az 50 méter hosszú épületet a 15. században egy korábban ugyanitt állt román stílusú templom alapjaira építették. Már a feltárás közben felmerült az ötlet, hogy vajon a titokzatos Gyulamonostora romjaira bukkantak-e Törökzugban. Sajnos sem az építéstörténeti megfigyelések, sem az előkerült leletanyag nem támasztotta alá, hogy a törökzugi templom épületéhez Károly Róbert 1313. évi látogatása idején tartozott volna monostor. Az akkoriban a szűkebb környék legnagyobb egyházi épületének számító templomot Gyula első plébániatemplomának tekinthetjük. Az viszont biztos, hogy a feltárt gótikus templom már egy olyan időszakban élte virágkorát, amikor Gyula mezővárosi rangra emelkedett. Gyulamonostora helyére vonatkozóan a továbbiakban az ásató régész megjegyzi, hogy a közelben, az Epreskert utcában lévő ferences rendház akár épülhetett egy korábbi kolostor alapjaira, de a ma csak kb. kétteleknyi méretű romkertben látható alapfalak 1930-as években történt feltárásának tudósításai nem erről szólnak. Az okleveles adatok alapján az 1420 és 1452 között, gótikus stílusban épült ferences templom és kolostor feltárója, Implom József körültekintő megfigyelései között nem szerepelnek 15. századinál korábbi adatok. Az 1940-es évek közepétől sajnos a rendház alapjainak legnagyobb részét beépítették, pedig a történeti források alapján ide temették Corvin János lányát, Corvin Erzsébetet, és itt volt a sírja Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak is. A törökzugi templom és a ferences rendház elhelyezkedése, valamint a Németvárosból és Törökzug területéről eddig előkerült régészeti leletek és további történeti források alapján ezen a részen terült el Gyula mezővárosa a 15. században, és csak később épülhetett össze a mai belvárosi résszel. Akkoriban Gyula területét a Fehér-Körös ágai tagolták, a folyómedrek közelében több kisebb települést említenek a források. A törökzugi plébániatemplom környékéről növekedésnek indult település lassan összeolvadt a környékbeli, korábban külön-külön élő falvakkal.
* * *
Vajon akkor mégis a mai belvárosban, a Harruckern téren kell keresni Gyulamonostorát, ahogy Karácsonyi János vélte? Ennek a kérdésnek a megválaszolásában is segít az e sorok írója által 2004 és 2008 között, a belvárosi katolikus templom környékén végzett régészeti kutatás. Az 1770-es években épült katolikus templom sekrestyéjében, valamint a vele szemben álló plébánia épülete és a templom közötti területen folyt feltárás nem a rejtélyesen eltűnt monostor, hanem egy másik középkori templom megtalálását eredményezte. Az először 1523-ban említett Szent Elek-kápolna és ispotály épületét Gyula várának 1566-os elfoglalása után a török megszállók dzsámivá alakították, majd azt csak a török kiűzését követően, 1715-ben alakították vissza keresztény templommá a katolikus hívek. Sikerült megtalálni, és azonosítani a középkori kápolna, valamint a török korban hozzáépített minaret helyét, de sem a Károly Róbert királynak szállásul szolgáló monostor, sem 13-14. századra keltezhető régészeti emlékek nem kerültek elő.
* * *
De akkor hol volt, és létezett-e egyáltalán Gyulamonostora? A kérdést nem pontosan így tették fel a 2012 decemberében a Gyula Város Önkormányzata és a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára által szervezett, Gyula város történetének kezdetei c. konferencia előadói és kutatói, de erről a problémáról is szó esett. A kérdéssel már évtizedek óta foglalkozó Dusnoki-Draskovich József gyulai történész véleménye szerint az ominózus oklevél keltezésében szereplő „Julamonustra” valójában nem Gyulát jelöli, hanem az oklevelek valódi keletkezési helye a légvonalban alig 10 km-re lévő, Gerla határában megtalált, az Árpád-kori Csolt nemzetség monostora volt. A Gyulához hasonlóan a Fehér-Körös közelében elhelyezkedő Gerla település elnevezése az Árpád-kori és 14. századi okleveles forrásokban különböző változatokban fordult elő („Jula”, „Gwrla”, „Gerla”, „Gula”) és a kutató véleménye szerint ebbe a sorba illeszkedik a „Julamonustra” megnevezés is. Történeti összefüggésekkel igazolja, hogy Károly Róbert 1313-ban a gerlai monostorban, illetve a Csolt-nemzetség gerlai udvarházában tölthetett el néhány napot, és vendéglátója a Csolt nemzetséghez tartozó Algerlai Dénes lehetett. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy eddig Gyula város területén, illetve közvetlen környékén nem került elő hasonló korú és jellegű nemzetségi központ vagy monostor, ahol egy ilyen királyi látogatás elképzelhető lenne. A király utazásának célja pedig politikatörténeti okokkal magyarázható. I. Károly trónja a győztes rozgonyi csata (1312. június 15.) után még ingadozott, így sorban látogatta meg a főurakat, hogy közöttük a híveket kitüntesse, a habozókat megerősítse, a pártosokat megnyerje. Ezek alapján tehát nem kell tovább keresnünk a rejtőzködő Gyulamonostorát, hiszen az nem létezett soha Gyulán, a királyi látogatás a gerlai nemzetségi monostorban történt.
* * *
Gyula keletkezésével és Árpád-kori történetével kapcsolatban a másik legjelentősebb forráscsoportot az 1232-ben, II. András király által kiadott birtokadományozási oklevél adatai jelentik, amelyek a környék ún. határjárásainak leírásait tartalmazzák. A nevezetes oklevél, Csák Miklós birtokaira vonatkozó adományozási leírás Békés megye egyik első ilyen jellegű, ezáltal egyik legjelentősebb okirata. Ebben az oklevélben a birtokhoz tartozó három falu, Szerhet, Krakó és Alba nevű települések határjárási adatait vetették papírra. Térképek és földhivatali nyilvántartás természetszerűen nem lévén, az ilyen határjárások alkalmával írták le és jelölték meg egy-egy birtoknak a pontos kiterjedését és határait az írás- és törvénytudók. A leírások minden esetben egy bizonyos rendszer szerint, a körüljárandó település K-i határától, az óramutató járásával ellentétes irányban haladnak, és veszik sorra a falu határait. Az egykori Szerhet falu határának leírásában így található meg többek között Varsány („Vosian” - Gyulavarsánd), Bagd („Bog”), Szeregyháza („Szer”), Szana („Sunna”). A felsorolt falunevek nagy része ismerősen hangzik, és a térképre nézve, elhelyezkedésük vonatkozásában a mai Gyula határa rajzolódik ki előttünk. Nagy kérdés, hogy a határjárók miért nem említik Gyula nevét, ha már ilyen szépen körbejárták a települést. Hol volt akkor Gyula, illetve hol volt pontosan a Gyula területével csaknem azonos részen elterülő Szerhet falu, amelynek a neve ma már teljesen idegenül cseng (bizonyítottan nem azonos Szeregyházával). Vajon megtalálhatók-e ezek a faluhelyek a mai Gyula körül? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához ismét a régészettudomány felé kell fordulnunk.
* * *
Gyula határának szisztematikus régészeti kutatása az 1990-es években zajlott. Akkoriban a régészek a terepbejárásra alkalmas összes területet négyzetméterről négyzetméterre felderítették, és térképre vitték valamennyi korszak, így az Árpád-kor és középkor egykori településeit. Hosszas és aprólékos munkával sikerült azonosítani több Árpád-kori és középkori faluhelyet, amelyek egy részén már Implom József is folytatott feltárásokat az 1930-as években. Így ma már biztosan tudjuk, hogy hol volt Ajtós, Szeregyháza, Szanna, Alabián, Györke, Fövenyes, Szentbenedek, Keszi, Boldogfalva. A felsorolt falvak közül néhány csak a tatárjárás idejéig létezett, többségük viszont azt követően, a középkorban is virágzó település volt. Ezek alapján kijelenthető, hogy sok és pontos ismerettel rendelkezünk Gyula város külterületi határának Árpád-kori és középkori települési rendszeréről, ám ez csak alig igaz Gyula város belterületére. A város beépített utcáin nem lehetett régészeti terepbejárást végezni, a belterületről csak nagyon kevés, szórványos és esetleges régészeti adatok ismertek. Az apró településtörténeti mozaikok mégis alkalmasak a város kialakulásával kapcsolatos vélekedések megfogalmazására. A 13. században a Fehér-Körös két partjának közelében kialakult falvak közül az a település kezdett mind lakosságát, mind rangját tekintve kiemelkedni, amelyiknek a területén (a többi, környékbeli falu maximum 10-12 méter hosszúságú templomától eltérően) egy igen tekintélyes méretű, mintegy 22 méter hosszúságú templomot emeltek Jézus Krisztus dicsőségére. Ez a település a mai Törökzug, illetve Németváros területén lehetett, és I. Károly király 1313. évi látogatása idején is állt már nagyméretű, román stílusú temploma, amelyet a következő évszázadban olyan háromhajós, gótikus épületté bővítettek, amelyhez méretében hasonló legközelebb csak a ma is álló, szegedi ferences templom volt. Az 1332. évi pápai tizedjegyzék adatai szerint a gyulai plébániatemplom papja, Péter a környéken a legmagasabb összeget, évi 20 garas tizedet fizetett a pápának. Gyula város felemelkedése ebben az időszakban különösen nagy lendületet vett, amit majd a 15. század eleji várépítés és a mezőváros kiépülése követett. Az elkövetkező évek tudományos kutatásainak feladata lesz a hiányzó, főleg régészeti és esetleges további történeti adatok felkutatása és bemutatása, amelyek pontosabban meghatározhatják Gyula város keletkezésének idejét és Árpád-kori történetét.
Szerző: Liska András régész,
Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága
