Manapság újra világvége rémhírek terjengenek az interneten, illetve a közösségi portálokon. Ám ezúttal "állítólag" van esély a túlélésre, ha a téli időszakot elreteszelt ablakok és ajtók mögött töltjük... Valójában van-e tudományos háttere ezeknek a rémhíreknek, vagy csak egyesek képtelen agyszüleménye?! És miért pont 2012 téli napfordulójára teszik a világvége időpontját?
Az időpontra a válasz, hogy a maja naptár egyik ősi köre pont 2012 téli napfordulójával ér véget. Hogy miért pont ekkor? Egyszerűen mert eddig készítették el, valahol abba kellett hagyniuk, a végtelenségig nem csinálhatták. A maják jóval hosszabb periódusokban számolták az időt, de éppen úgy, ahogyan mi is január 1-jén egy új naptárral egy új év számolásába kezdünk. A maják is a naptár végével egy újabb periódust kezdtek volna el.
Korábban egy olyan hír is keringett a világhálón, hogy a Naprendszerben felfedeztek egy bolygót, a Nibirut, ami egyenesen a Föld felé közelít. Az eljövendő katasztrófát először 2003 májusára jósolták, de mint várható volt, elmaradt, hiszen a szakemberek a bolygót még soha sem látták és semmilyen hatását sem mutatták ki. Persze a rémhírt keltők azt gondolják, hogy elszámolhattak valamit és a várható becsapódása valójában 2012 decemberében fog megtörténni. Ezzel az elképzeléssel is az a baj, hogy semmilyen műszerrel nem látjuk azt a bolygót. Az viszont biztos, hogy a semmiből nem fog csak idepottyanni a fejünkre. A fantomin bolygóval kapcsolatban még az a hír is járja, hogy felcseréli majd a Föld mágneses pólusait. Mivel a Niburu nem létezik, tőle biztosan nem, viszont magától igen, hiszen tudományosan megfigyelt jelenség, hogy 400 ezer évente be szokott következni. Ám ez semmiféle katasztrofális hatással nincs a Földre.
Egy másik mostanában keringő rémhír szerint a téli napforduló idején bekerülünk a ”galaktikus null síkba”, ahol sem áram, sem fény sem lesz. Ezt az állítást tudományos szempontból elég nehéz elképzelni, tekintve, hogy ”galaktikus null sík” nem is létezik. Galaxisunknak ugyan van fősíkja, amelyen az egész Naprendszer időnként valóban áthalad úgy kb. 30 millió évenként, jelenleg azonban sok fényévvel magasan a galaktikus fősík felett vagyunk. A rémhír szerint pár napos sötétség jön el az egész bolygón, de hogyan? Nem szabad megfeledkezni arról a nyilvánvaló mindennapi tényről, hogy a nappalok és az éjszakák váltakoznak a Föld tengely körüli forgása miatt. Ami azonban a legfontosabb, hogy a Naprendszer összes bolygóját felhasználva sem lehetne olyan konfigurációt elképzelni, amelyben a Földet minden létező fényforrástól eltakarná, hiszen bolygónkat folyamatosan fotonok érik minden irányból. Megfigyelhető, hogy a látható fotonokat nappal a központi csillagunkból kapjuk, míg esténként a Hold és a bolygók verik vissza. Természetesen arról sem szabad megfeletkezni, hogy a milliónyi csillag is rengeteg látható fotont bocsát ki és ezeken kívül még sok, a szemünk számára láthatatlan hullámhossztartományokba eső sugárzásból is folyamatosan kapunk.
Viszont bátran ki merem jelenteni, hogy december 21-én, 11.12.42-kor egy csillagászati esemény biztosan be fog következni. Ez a téli napforduló, amely a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is, a legkiemelkedőbb örömnap volt. Ekkor bolygónk északi féltekéjén lassan hosszabbodni kezdenek a nappalok és egyre rövidebbek lesznek az éjszakák. A fény "győzedelmeskedik" a sötétség felett, és meghittségben készülődhetünk a szeretet ünnepére.
