Az asztrológia és a csillagászat sokáig egymásba fonódva fejlődött, és igen komoly elismeréseket zsebelt be, különösképpen az ókori világban. Ahogyan minket, mai embereket, az ókoriakat is érdekelte, hogy mit hoz a jövő. A csillagászati ismeretek az ókorban egészen mások voltak, mint manapság. Mezopotámiában csak öt bolygót ismertek, amelyeket isteneknek tartottak és az akkori világban ismeretlen volt a személyes asztrológia, csak az egész birodalom sorsára készítettek horoszkópot. Ahogyan fejlődött a csillagászat, úgy fejlődött az asztrológia is. A horoszkóp készítéséhez felhasználták az összes ismert fényes égitestet, a Napot, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, Jupitert, Szaturnuszt és a 12 állatövi jegyet, amelyen áthalad a Nap egy év alatt, azután jósolták, mit hoz a jövő. Viszont van egy 13. csillagkép is, a Kígyótartó, amelyen szintén áthalad a Nap, de ez valahogy a mai napig nem szimpatikus a csillagjósok számára.
Sőt, egy másik nagyon érdekes dolog is szöget üthet az ember fejében. 1781-ben William Herschel távcső segítségével felfedezte az Uránuszt. Nem a csillagjósok seperték be ezt az elismerést, akik azt állítják, tisztában vannak az égi objektumok pontos egymásra hatásaival. Herschellék pontos matematikai ismeretekkel számították ki az új bolygó pályáját, az azonban nem volt ott, ekkor arra gondoltak, hogy nem vettek figyelembe egy olyan hatást, amit egy másik ismeretlen bolygó gravitációs zavara okozhat. Így a feltételezett másik égitest helyét kiszámítva, már csak a távcsövet kellett beállítani és rövid keresés után meglett a Neptunusz is. Persze az asztrológusok a kor előrehaladtával bevették a többi felfedezett külső bolygót is a játékba.
Tudományos szemmel még az is érthetetlen, hogy miért ragaszkodnak a Plutóhoz, hiszen eléggé halvány égitest. Köztudott, hogy vannak olyan kisbolygók, amelyek több százszor fényesebbek nála, és sokszor alig néhány százezer km-re haladnak el bolygónk mellett.
Lehetne azonban a csillagásztársadalmat is azzal támadni, hogy a híres Kepler is készített horoszkópokat. Kepler maga válaszol erre frappáns mondásával: "Isten gondoskodik az állatoknak élelemről - a csillagászoknak pedig az asztrológiáról". Akkor mégis, miért "működik" az asztrológia?! Mert mindenki akar hinni valamiben.
Vannak az asztrológiának helyes állításai, de nem az ő területükön. Például tényleg van szerepe, hogy ki mikor és főként hová született, de ez inkább szociológiai tényezőként hat az egyén személyiségének alakulására. A körülöttünk lévő hsonló korú társainkra gondolva megfigyelhetjük, sokkal inkább hasonlít két különböző csillagjegyű ember személyisége akkor, ha azonos korszakban születtek, mintha azonos csillagjegyben, de mondjuk 30 év különbséggel jöttek a világra. A modern pszichológia szerint egy ember személyiségét kb. 70 személyiségjegy alapján lehet leírni, illetve egy ember személyisége sokkal bonyolultabb annál, mintsem hogy 12 alaptípusba lehessen besorolni.
Ezen kívül figyelembe kell venni azt is, hogy az asztrológiához forduló személy már eleve bizalommal fordul az asztrológushoz és következtetéseihez, ezért roppant veszélyes lehet az, ha valamiféle negatívum kerül bele az elemzésbe, mivel az illető - akár tudatosan, akár tudattalanul - hozzáigazíthatja az életét, vagyis mintegy önbeteljesítő jóslatként működik.
Tehát érdemes megfontolnunk, hogy pontosan miben hiszünk és mi szerint élünk.
