Legutóbbi utazásom alkalmával volt szerencsém megismerkedni a zöld fény jelenséggel, amelyről kiderült, hogy hazánkból is megfigyelhető. A zöld fényt akkor figyelhetjük meg, amikor a Nap a horizonthoz közelít és változik a színe sárgáról vörösre. A csillagunkból érkező fénysugarak közül a legkisebb hullámhosszúságúak szóródnak, ezért azokat csak néha látjuk. A szóródáson kívül a levegő fénytörése is fontos befolyásoló tényező. A földfelszín felett elhelyezkedő levegőrétegek a párhuzamosan haladó fény útját elhajlítják, amelynek két következménye lesz. Az egyik, amikor a hozzánk érkező fénysugarak a látóhatár alól érkeznek. Ilyenkor amikor azt látjuk, hogy a Nap érinti a horizontot, valójában már a horizont alatt tartózkodik. A másik dolog, hogy - mivel a Nap egészéről érkeznek sugarak, és különböző mértékű törésen mennek keresztül - nem kereknek, hanem ellipszis alakúnak látjuk. Aki a tengerparton figyelt meg már naplementét, az észrevehette, hogy mielőtt a Nap elérné a horizontot, a tengerből egy másik Nap kel fel, majd röviddel ez után a két Nap összeolvad, és leginkább egy vázára hasonlít. Ezután lebukik a horizont alá. A két nap közül természetesen a felső a valódi, az alsó pedig egy alsó állású délibáb. A zöld sugár jelenség pedig a naplemente végén jelenik meg.
Ennek az érdekes jelenségnek a megfigyeléséhez célszerű a naplementét olyan helyről nézni, ahol szépen látjuk lassan eltűnni a horizont alatt. Ekkor a lenyugvó Nap felső peremén egy zöld színű fényfoltot kell látnunk egy rövidke ideig. Ez egy igen összetett jelenség. Az alapja megegyezik a torzult naplemente magyarázatával, azaz a Napból érkező fénysugarak a különböző hőmérsékletű levegőrétegeken megtörnek. A törés mértéke azonban a különböző színekre más, ezért a zöld szín a többinél némiképp magasabban látszódik. Fizikai tanulmányaink alapján jogosan merül fel a kérdés bennünk, hogy ha a kék színű fény törése a legnagyobb, akkor mért a zöld színt látjuk? Itt lép be a képbe a másik fontos jelenség, a szórás. Igaz, hogy a kék színű fény törik meg leginkább, de a szóródása is ennek a legnagyobb, így a vastag levegőrétegen áthaladó összetett fényből ez szóródik ki legelőször. Viszont nagyon tiszta idő esetén maradhat némi kék szín is, ekkor a zöld sugár valóban kék, ám ez már nagyon ritka. Ha a levegőben a részecskék koncentrációja nagyon magas, akkor a zöld szín is szétszóródik, és ekkor már csak sárga színű lesz. Még van egy nagyon érdekes formája a zöld fénynek, ilyenkor sokkal jobban láthatjuk. Ez a jelenség egy különleges típusa a délibáboknak, mikor a kelő vagy nyugvó nap alakja eltorzul, és szeletekre bomlik. Szerencsés esetben a nap felső peremén az úgynevezett zöld fény elválik a nap felső peremétől, és külön megjelenik a Nap felett.
Igaz már elmúl a nyár, de még akadnak forró nappalok, és még nagyon elevenen élnek bennünk azoknak a tikkasztó nyári napoknak az emlékképei, amit a szabadban töltöttünk. Ilyen például a sok délibáb. Ez a légrétegek inverziójához kötött, változatos és izgalmas formavilágú jelenség, melyet sokszor egészen hétköznapi helyzetekben is láthatunk. Az inverzió kialakulásához nyugalomba lévő légréteg szükséges, amely alföldön, a tenger felszíne felett vagy a sivatagokban alakulhat ki a leggyakrabban. Erős napsütésben elő szokott fordulni, hogy közvetlenül a földfelszín felett vagy esetleg egy magasabban lévő levegőrétegben egy kis térrész jóval erősebben felmelegszik, és optikailag ritkább közegként viselkedik. Ilyenkor, ha úgy esik rá a fény, akkor teljes visszaverődés jöhet létre, ami furcsa optikai csalódásokhoz vezethet.
Ilyen például az olyan délibáb, mely nagyon gyakori nyári jelenség. Amikor a forró aszfalt közelében, az egyenes országúton előre nézünk, az aszfaltot vizesnek látjuk, amikor pedig elérjük a látszólagos tócsa helyét, kiderül, hogy az út tökéletesen száraz. A délibábnak egy jóval ritkábban megfigyelhető formája is létezik, amelyhez speciális hőmérsékleti eloszlás kell , a meleg levegőnek egy bizonyos magasságban kell lennie. Ekkor a földfelszínen lévő tárgyak, például a fák, gémeskutak a földről elemelkedve, fejjel lefelé a levegőben látszanak. Ezek a délibábok, még Petőfi idejében rendszeresek voltak, de mára már sajnos nagyon ritkán lehet látni az Alföldön.
