Helyey Lászlót Mátyás királyként ismeri az ország, különösen, amióta annak rajzfilmbeli mását is róla mintázták. Sosem gondolta, hogy Mátyásként évtizedeken át az ország királya lesz, pedig épp egy királyszerep, méghozzá a III. Richard indította el erre a pályára, amit meglehetősen szabálytalan módon jár be. A főiskolára az utolsó pillanatban, hatodik alkalommal és 22 évesen vették fel, ahol a gyönyörű orgánumú, ám pösze és hadaró fiút Montágh Imre tanította meg a ma ismert szép beszédére. Az akkori mindenható színházvezető Major Tamás hívta a Nemzetibe, a „nagyágyúk” közé, de ő Kaposvárra ment kitanulni a szakmát. A Katona József Színház alapítói között volt, majd egy évtized is eltelt, hogy egyáltalán nem állt színpadon. Legutóbb az Új Színház Vendégség című darabjában volt látható. Mintegy ötven filmben és száz színdarabban játszott, hangját pedig rengeteg filmből ismerjük. Csendes, visszafogott viselkedésű művész, aki alapvető örök értékek szerint él: őszinteség, gyengédség, tisztelet, kézfogás.
• A Füveskönyvek ősbemutatója előtt beszélgetve nem sokat tudunk a műsorról, de amit mégis, az annak ellenére garancia a sikerre, hogy nem könnyed, felhőtlen szórakoztatást ígér, hanem – ahogy az ajánlólapon is szerepel – valódi vigaszt.
• Amikor felolvasószínházat csinálunk, mindig kételyeim támadnak, vajon érdekli-e az embereket az, hogy egy színész egy zongorista és egy táncos közreműködésével felolvas remek műveket, amik ráadásul elég nehéz szövegek. Pár évvel ezelőtt én felolvastam itt a Hamvas Karneválját, ami egy háromkötetes, hihetetlenül nehéz mű, és akkor is kérdeztem az igazgatót, hogy vajon lesz-e rá elég érdeklődő? Folyamatosan olvastam 5-6 napon át, aki megvette a jegyet, nem ugyanazt látta, amit előző nap. Ennek ellenére mégis teltházzal ment. Nehéz esték voltak, mert elkezdtem este 8-kor és olvastam éjjel 1-ig, és majdnem ez van az ideinél is. De a színész azért megy erre a pályára, hogy ilyen magvas gondolatokat tolmácsolhasson.
• Kétségtelenül illik önhöz ez a műfaj.
• Azért kértek fel engem erre a szerepre, mert valószínűleg hitelesen tudom tolmácsolni Hamvast, Márait és Weöres Sándort, de függetlenül attól, hogy felolvasóestről van szó, mégis izgulok premier előtt, pedig végig ott van a példány előttem.
• Lehet, hogy technikailag még talán nehezebb is „csak” felolvasni? Hiszen az előadást ebben az esetben nem segíti meg a színpadi mozgás, a szereplők konfliktusa, ebben az esetben másképp kell a közönség figyelmét fenntartani.
• Sokat vívódunk a próbák során, hogy a mozgás segít-e vagy nem, mert annyira sűrűk a gondolatok, annyira tömény az est gondolatisága, hogy lehet, hogy épp minél kevesebb mozgással kell ráterelni a mondanivalóra a figyelmet. Azért van benne mozgás, hiszen Barkóczi Bea táncosnő táncai felerősítik e szövegek transzcendenciáját.
• Márai, Hamvas, Weöres mind sajátos utat jártak be művészi- és emberi életük során, mint ahogyan önök, az előadók és személy szerint ön is. Példátlanul elszántan készült erre a pályára, aztán valahogy egy évtizeden át mégsem lépett színpadra, már főiskolásként Major Tamás a Nemzetibe várta, ahol azonnal színészlegendákkal dolgozhatott, ön mégis Kaposvárra ment. Szabálytalan út, saját értékrendje szerint megfelelő. Vagy másról van szó, ma már egy-egy ilyen lépés kevésbé megtehető?
• Szomorúan látom, hogy sajnos más világot élünk. Szerencsés embernek vallom magam, mert tényleg a legjobbakkal játszhattam együtt, már főiskolás koromban, és be is fogadtak – mert ez társasjáték. A mai fiatal színészeket nagyon sajnálom, mert nem készülnek tv- és rádiójátékok, tévéfilmek, vagy hogyha készülnek is, nem olyan számban, mint az én időmben. Értékvesztett világot élünk, valljuk meg, épp ezért tisztelem különösen azokat a színházi vezetőket, akik ma is harcolnak a kultúráért, szereznek rá pénzt, és olyan előadásokat tűznek műsorukra, mint amilyen a mai.
• Talán az emberi magatartás is lehet értékmérő.
• Amikor először forgattam filmet, 1975-ben az „Ereszd el a szakállamat!”, megkérdeztem a már akkor is legendának számító Kállaitól (Kállai Ferenc), hogy hogyan szólíthatom. Ő persze azonnal rávágta, hogy természetesen tegezzem, hiszen ebben a munkában kollégák leszünk, de én azt hiszem, hogy ma már ez a jó modor kiveszett. Színházon belül természetes a tegeződés, de egy főiskolásnak azért illik megkérdezni erről idős kollégáját. Mert hiába idősebb és tiszteled, a színpadon ez a tisztelet úgyis feloldódik, mert ott nem lehet zavartan játszani, hogy „hű, mekkora művésszel állok ugyanazon a színpadon”, ott nem rajongó néző vagyok, hanem játszótárs. Egy pályán játszunk, egy hajóban evezünk.
• Szokta is mondani, hogy nagyokkal játszani sosem jelentett gondot, inkább mindig csak azokkal, akik megkeserítették pályakezdését, mert miattuk nem tudott igazán kibontakozni.
• A Nemzeti Színházban a legnagyobbakkal - Sinkovits, Őze, Bessenyei, Kálmán György, Kállai Ferenc, Básti Lajos, Gobbi Hilda, Major Tamás - soha nem volt gondom. De sok csalódott, úgymond „középkáderrel” öltöztem együtt, akik persze a tehetségük révén kerültek a Nemzetibe, hiszen az rang volt. De ott voltak azok a „nagy bölények”, akik miatt ők nem tudtak nagy bölényekké válni, amitől persze megkeseredtek, és ezt a keserűséget, cinizmust ránk, fiatalokra ontották. Én ezzel nem tudtam megbirkózni. A szakmát nem tudtam, ezért választottam Kaposvárt, hogy oda menjek tanulni, noha már főiskolásként szerződésem volt a Nemzetibe. Nekem fontos, hogy cimborák között dolgozzam, ahol nincsenek felesleges tiszteletkörök.
• Ha a legnagyobbakkal csakugyan nincsenek felesleges tiszteletkörök, akkor a Füveskönyvek nagyjaival sem lehetett túl nehéz a „találkozás”. Márait, Hamvast, Weörest olvasva nagyon személyesek, közvetlenül érintők a gondolatok. A közvetítésnek mik a nehézségei?
• Mindig biztat az igazgató úr, hogy még lassabban olvassak, mert olyan sűrű és tömény a szöveg, hogy gyorsan közölve a néző nem tudja kellőképpen követni. Én meg néha saját magamat unalmasnak érzem és felpörgetném a tempót, ami ebben az esetben csakugyan egyáltalán nem jó. De remélem, hogy olyan emberekből áll a közönség, akiket érdekelnek ezek a gondolatok, és azt is nagyon remélem, hogy sikerül őket elvarázsolnunk.
Az interjúról több kép a gyulavaros.hu oldalon található.
