Az esti csillagos égbolt látványa még mindig megbabonázza, érdekli, foglalkoztatja és elbűvöli az embereket. Nincs ez másképpen velem sem. A csillagászat egyesek szerint megfoghatatlan és misztikusnak hangzik, de valójában nem az. A csillagászat egy leíró tudomány, mely a Földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozik. Mivel e világ számunkra csak a huszadik század közepéig nem volt közvetlenül hozzáférhető, tárgyának vizsgálatához a csillagászat hagyományosan kialakult módszere az égitestekről érkező elektromágneses és egyéb sugárzások vizsgálata. A csillagászatnak az észlelés az alapja, majd utána a jelenségek magyarázata. Tárgy és módszer ezen kapcsolata az utóbbi évtizedekben, a bolygók és holdjaik közvetlen elérésével némileg meglazult, így a bolygók és kisebb égitestek összetételének vizsgálatával foglakozó tudományág, a planetológia mára már beleolvadt a csillagászatba.
A csillagászat más területei pedig a fizikát alkalmazzák a megfigyelések magyarázatára. Napjainkban, a csillagászatnak egyik érdekessége, hogy egyike azon kevés tudományoknak, ahol az amatőrök megfigyelései még mindig fontos szerepet játszanak, különösen a rövid ideig tartó jelenségek felfedezésében és megfigyelésében. A csillagászathoz viszont nem szabad kötni az asztrológiát, ami megpróbálja az emberek sorsát megjósolni égitestek jellemzőiből. Bár a csillagászatnak és az asztronómiának közös történeti gyökere van, módszerüket tekintve mégis nagyon eltérőek.
A fennmaradt írásos csillagászati megfigyeléseket tartalmazó dokumentumokból ismerjük, hogy a csillagászat az egyik legrégebben fejlődő természettudomány. A kezdetekben minden kultúra megpróbálta értelmezni az égen elhelyezkedő fényes pontok sokaságát és a különböző égi jelenségeket, nekik köszönhetően álltak össze a mai ember előtt az eddigi ismeretek. A babilóniaiak különböző táblázatokban pontosan rögzítették az égi eseményeket, a bolygók mozgását, s ezek az adatok a mai tudós számára is fontosak. Az egyiptomiak a naptárkészítésben és a csillagászati geodéziában értek el jelentős eredményeket. A kínaiak nem törekedtek egységes csillagászati rendszer kiépítésére, hanem csupán bizonyos események – nóvák, üstökösök, fogyatkozások – megfigyelésére és leírására specifikálódtak.
A mai korunk racionális gondolkodása miatt azonban óhatatlanul felvetődik egyesekben a kérdés, hogy a számítógépek és elektronikus mérőeszközök korában mi az értéke a régi idők csillagászati megfigyeléseinek. Mit tud a mai fizikus, csillagász, tudós felhasználni az évszázadokkal, évezredekkel ezelőtti égbolt megfigyelésekből? Milyen tanulságokat szűrhet le a történettudós vagy a kultúrtörténet kutatója az egykori feljegyzésekből? A válasz roppant kézenfekvő, hiszen egyes csillagászati jelenségek csak egyszeriek, ezért kiértékelésükhöz csak az egykori megfigyelésekre támaszkodhatunk. Számos folyamat változása csak évszázadok alatt mutatkozik meg, vagy évszázados periódusú. A visszamenően kiszámítható események egykori feljegyzései alkalmasak az ezekkel egyidejű történelmi események pontos időpontjának meghatározására. A csodásnak vagy szörnyűségesnek leírt rejtélyes égi események alapos elemzése sokszor egyértelmű csillagászati jelenségekre vezethetők vissza a mai tudásunkkal. Jelenünkben pedig, a teleszkópoknak köszönhetően az űrben felfedezett közeli és távoli világot vizsgáljuk és próbáljuk fizikai úton megérteni és megmagyarázni, melyekre a jövő tudósai támaszkodnak majd.
