A Maja kultúra szervesen fejlődött az évezredek során. Monumentális városokat, templomokat, piramisokat hoztak létre, fejlett matematikai és csillagászati tudást halmoztak fel és páratlan kézműves technikákat fejlesztettek ki. A maják az ókor során Közép-Amerika legjelentősebb és legrejtélyesebb civilizációját alkották meg, de a jelenkor egyes emberei a maják naptárát éppen olyan egyoldalúan, a nekik tetsző jellemzőket kiemelve vizsgálják, mint az első kutatók, akik sokáig Amerikából próbálták származtatni Egyiptom és Mezopotámia vívmányait.
2010-ben fedezték fel a Xultúnnak elnevezett maja város romjait Guatemala észak-keleti részén. Az ásatások folyamán, nemrég Maja asztronómusok 1200 évvel ezelőtti dolgozószobájára leltek. A kicsiny helyiség falait az akkori maja csillagászok táblaként használták, melyekre megfigyeléseiket jegyezték fel. Ezek a falak az eddigi legkorábbi maja asztronómiai feljegyzések, amelyek hatszáz évvel régebbiek, mint amit eddig valaha ismertek. A csillagászati megfigyeléseknek kulcsszerepük volt a maja naptárban, amely az utóbbi időben azért került az érdeklődés központjába, mivel az mai kor egyes emberei a világvége bekövetkeztét jósolták belőle 2012 december 21-re. A szakemberek szerint ilyen jóslat nem is létezett soha, sőt a legújabb felfedezések épp az ellenkezőjét bizonyítják! A most felfedezett naptár szerinti számítások több mint hatezer éves periódust ölelnek fel, ami jóval túlmutat 2012 decemberén. A csillagászati eseményeknek nagy szerepük volt a maják életében, mert az asztrológusok ezekből tudták megjósolni, hogy milyen termés várható, vagy mikor érdemes háborút indítaniuk.
De hogyan is néz ki pontosan a maja naptár? Először is, a közép-amerikai kultúra matematikájának alapja a húszas számrendszer volt, az indiánok kalendáriumát is döntően ez a szám határozta meg, a nap, vagyis a kin időegysége után. 20 kin volt egy adott hónap, amit maja nyelven uinalnak neveztek, ebből az időegységből aztán kétféle évet számoltak, attól függően, hogy szakrális vagy gazdasági szempontokat vettek figyelembe. Az egyik év a tzolkin, azaz szent kör. 13 hónapból álló, 260 napos egység, míg a haab, avagy a rendhagyó év a természet rendjét követte. Ennek 18 hónapja volt, és minden 360 napos periódust öt kiegészítő nap követett, amit a maják igen szerencsétlen időszaknak tartottak. A kétféle naptár 18 980 nap, illetve 52 esztendő, vagy maja nevén 73 tzolkin után átfedésbe kerültek egymással, ami egy új periódus kezdetét jelentette. A „nagy kör” fél évszázada az akkori viszonyok mellett hosszabb volt, mint amennyit egy idősebb ember megélhetett, így ezen ritka alkalomhoz számos szakrális rítus kapcsolódott. Az istenek engesztelésére tartott ünnepségek keretében lehetőség nyílt az 52 év alatt elmaradt 13 szökőév bepótlására is, melyek ugyancsak balszerencsés napok voltak. A maják, akik az időt az istenek ajándékának tartották, ebben az időszakban azért áldoztak, hogy az égiek egy újabb emberöltőre életben hagyják őket. Ezen elmondásokból tehát egyértelműen látszik, hogy a maja naptár bizony messze állt a neki tulajdonított „legendás” pontosságtól, hiszen, a korrekciók dacára, egy-egy ciklus során akár 13 napot is késhetett.
