A seattle-i központú Planetary Resources elnevezésű cég már három éve működik, de csak most álltak a nyilvánosság elé. Az űrbányászat tervét olyan milliárdosok támogatják, mint Larry Page, a Google alapítója vagy Charles Simonyi a magyar származású űrturista, továbbá volt űrhajósok, NASA volt szakemberei és sok űripari zseni áll még a kezdeményezés mögött. A vállalat a tervek szerint 24 hónapon belül megkezdi a tervezett űrteleszkóp-sorozat első példányának felbocsátását. Ezek az olcsó, kevesebb, mint 10 millió dollárba kerülő kis távcsövek vadásznak majd az ásványokban gazdag aszteroidákra. A cég reményei szerint legkésőbb tíz éven belül megkezdődhet az aszteroidák nyersanyagkincseinek kitermelése.
A kisbolygók vagy aszteroidák kis méretű szilárd anyagú égitestek. A legtöbb kisbolygó feltehetően a protoplanetáris korongból származik, amelyek nem álltak össze bolygóvá a csillagrendszer kialakulásakor. A kisbolygók albedója 0,02-től 0,4-ig terjed, ami egy fekete tábláénál is kevesebb. Színük és színképük alapján több különféle kisbolygó különböztethetünk meg.
A C-típusúak 75%-ka sötét szénben gazdag, az S-típusúaknak pedig magas a vas- és magnézium-szilikát tartalmuk, míg az M-típusúak csaknem teljesen vas és nikkel ötvözetéből állnak. Az üstökösök kisebb porból és jégből álló égitestek, amelyek legjobban egy "piszkos hógolyóhoz" hasonlíthatók. Ebbe a néhány (1-100) kilométer átmérőjű jégrögbe szilikátpor-részecskék és nagyobb kőzetdarabok ágyazódnak be.
Az aszteroidabányászat óriási bevételeket eredményezhet majd, hiszen egyetlen 500 méter átmérőjű űrszikla több platinát tartalmazhat, mint amit valaha a Földön ki tudnak bányászni. Sok ritka földi nyersanyag szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a világűrben. Amint a hozzáférés ezekhez az anyagokhoz egyre növekszik, úgy számos termék ára a mikroelektronikától az energiaraktározásig egyre olcsóbb lesz, a bőséges nyersanyagok pedig új felhasználási módok kifejlesztéséhez is vezethetnek. A ritka fémeken kívül pedig a víz kinyerését is tervezik a jeges kődarabokból, illetve üstökösökből. Ezek tartalékként működhetnének az űri missziók számára. Hozzáférésük ezekhez a vízkészletekhez forradalmasíthatja az űrkutatást és nagymértékben csökkentheti az űrutazás iszonyatosan nagy költségeit.
Az aszteroidákat befogó szondák párosával közelítenék meg őket, amikor azok a holdpályán belülre merészkednek. A kisebb, néhány méteres égitesteket egy zsákszerű burokkal vagy hálóval fognák be, majd feldarabolnák. A hasznos anyagokat típusonként különválasztanák az űrszondák és elszállítanák további feldolgozásra. A nagyobb objektumoknál pedig területekre osztva, az egyes részein más-más bányászati munkát végző robotok dolgoznának. A kinyert anyagot előzetesen feldolgoznák, mielőtt a végső megrendelőhöz, avagy éppen egy bolygóközi üzemanyagtöltő helyre továbbítanák.
Lehetséges célpontok bőven állnak rendelkezésre a Földközelben. Jelenleg nagyjából 9000 földközeli égitestet ismerünk, ezek közül körülbelül 1500 az, aminek pályája üzletileg nyereségesen is megközelíthető, néhányuk egyszerűbben érhető el, mint a Hold. És nem utolsósorban, az űrbányászat által a bolygónk károsítása is nagymértékben csökkenne.
