Az Ősrobbanás után nem sokkal keletkezett, mintegy 12,8 milliárd éves bolygórendszert fedeztek fel Tejútrendszerünkben. A HIP 11952 jelű csillag körül keringenek, amely a Cetus csillagképben található, hozzánk viszonylag elég közel, 375 fényévnyire.
A csillagok keletkezésével jellegzetesen együtt jár a bolygórendszerek kialakulása is. Ennek első lépéseként a csillagközi felhők anyagának zsugorodni és sűrűsödni kell. A molekulafelhők közepében összehúzódó anyagcsomók felhalmozódó tömege alkotja a protocsillagot, s a korongban pedig az összehúzódó felhő anyagának azon része található, amely a zsugorodás során annyira felpörgött, hogy gyors keringése miatt nem tudott a protocsillag felszínére hullni. A gázkorongok anyagában lévő szilárd szemcsék összeütköznek és megfelelő körülmények között összetapadnak. A folyamatban fontos szerepet játszik a korongban lévő gázanyag, amely az apró szemcsék pályáját igyekszik a körhöz közelivé alakítani, s aminek következtében csökken a szemcsék közti ütközési sebesség.
A protoplanetáris korongban néhány millió év alatt jöhetnek létre, s a fokozatosan növekvő szemcsék és az anyaga idővel bolygócsírákba, majd bolygókba tömörül, a megmaradt gázt pedig a központi égitest csillagszele kifújja. A Jupiterhez hasonló óriásbolygók kialakulásával kapcsolatosan fontos kérdés, hogy miként áll össze gázanyaguk a viszonylag rövid periódus alatt, amely a korong születésétől a gázanyag kisöpréséig eltelik. Az egyik elképzelés szerint a szemcsék ütközése és hierarchikus növekedése vezet egy nagy bolygócsíra kialakulásához, amely már gravitációs terével sok gázt tud magához vonzani. A másik elgondolás szerint a protoplanetáris korongokban olyan instabilitások lépnek fel, amelyek hatására annak egyes részei összeomlanak és egy nagy, gázokban gazdag égitestté állnak össze.
Akkoriban a HIP 11952 jelű csillag körül található protoplanetáris korong anyagából keletkezett a bolygórendszere. A folyamat a csillag életéhez képest viszonylag gyorsan lezajlott. A protoplanetáris korong gázanyagából 2-3 millió év alatt jöttek létre az óriásbolygók. Maga a csillag gyakorlatilag alig tartalmaz a hidrogénen és a héliumon kívül más elemet, illetve önmagában a két bolygó is rendkívüli, abban az értelemben, hogy fémekben nagyon szegények és igen-igen öregek. 12,8 milliárd éves csillag körül keringenek, ami csak 1 milliárd évvel fiatalabb, mint Univerzumunk. Ezek a bolygók akkor jöhettek létre, mikor Tejútrendszerünk is még nagyon fiatal volt. A korai Univerzumban főleg a hélium és a hidrogén dominált, viszont a nehezebb elemek, a fémek, amely a csillagászatban a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb kémiai elemek csoportját foglalja magában, később a csillagokban jöttek létre. Az Univerzumban pedig akkor dúsultak fel, amikor az első masszív csillagok életük végén szupernóvaként robbantak fel. Az általánosan elfogadott bolygókeletkezési modellek szerint, minél több fém van egy csillagban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy bolygórendszerrel rendelkezik.
Ez a felfedezés arról tanúskodik, hogy a bolygóképződés a világegyetem hajnalán kezdődött és ezek szerint akkor már meg voltak azok a fizikai feltételek, amelyeket eddig az Univerzum csak egy későbbi időszakára feltételeztek. Ha találnának több ilyen bolygórendszert, akkor lehetővé tenné, hogy tovább pontosítsák a bolygóképződésről eddig kidolgozott elméleteket.
