Gyulai Hírlap - A Vosztok-tó a kulcs?!

A legnagyobb jég alatti tó az Antarktiszon, a Vosztok-tó vize 15-20 millió éve lehet elzárva. Az Antarktiszon található a világ ivóvízkészletének 70 százaléka jég és folyékony víz formájában. A Vosztok-tó kutatása nemcsak asztrobiológia szempontból érdekes, hanem a klímaváltozás dinamikájáról is új dolgokat tudhatunk meg általa. A kutatók már több, mint húsz éve próbálkoznak a fúrással az időjárás kíméletlen körülményei között. A tudósok már elérték a tó felszínét, de egyelőre nem tudni, van-e élet benne, és ha igen, akkor milyen. Viszont a megfúrt jégről már vannak eredményeik. A felső rétegeken nagyjából 250 sejtet találtak egy milliliternyi mintában, míg valamivel ezer méter alatt ez az arány már csak 100 sejt milliliterenként, viszont a további fúrások eredményei alapján, lefelé haladva jelentősen megsokszorozódott a sejtek száma. 1500 és 3500 méter környékén a 440 000 éves jégrétegben körülbelül 400 sejt per milliliternyit találtak.

A Jupiter holdjai közül az Europa óceánja párhuzamot mutat a Föld jeges vizeivel, ezért a vosztoki vizsgálati eredmények sokban segíthetik majd az Europa tudományos vizsgálatait. A hold felszínének vizsgálatai kimutatták, hogy sós vizű óceán van az Európa felszíne alatt. Ez az óceán elég mély ahhoz, hogy a hold teljes felszínét lefedje, és több folyékony vizet is tartalmaz, mint az összes földi óceán együttvéve. Mivel azonban távol van a Naptól, az óceán felszíne teljesen fagyott, ami több tíz kilométer vastag is lehet. A további vizsgálatok azt sugallják, hogy melegebb vízoszlopok bugyognak fel a jeges burok alól, amik megolvasztják és összetörik a külső rétegeket. Ezek a buborékok mindössze 3 kilométer mélységben lévő apró tavakból származhatnak. A kutatók szerint az Európára úgy lehet gondolni, mint amelynek felszínén egy összefüggő jeges óceán lebeg, és sziklás magja van. Az Europa felszíne mintegy -170 fokos, de a jég alja viszont némileg melegebb. Ez talán emberi szemmel nem nagy különbség, azonban geológiailag jelentős.

A Cassini űrszonda adatai igazolták, hogy a Jupiter Europa holdjához hasonlóan az Enceladuson is az egész holdat beborító jégréteg alatt víz található. A hold mérete egyheted nagyságú a földi holdhoz képest. A Cassini űrszonda elhaladását megelőzően egy jéggömbnek képzelték a kutatók, de 2005-ben a Cassini váratlan dolgot észlelt. Egészen a hold felső atmoszférájáig hatoló vízgőz gejzíreket detektált, a déli pólus környékének csíkozott felületéről. A csíkozást feltételezések szerint kilövellő jégrészecskék okozzák. Az Enceladus vízgejzírjeit a gigantikus tömegű Szaturnusz által létrehozott árapályerők okozzák. Az árapály deformáló erői feszültséget és ennek hatására felmelegedést hoznak létre a holdakon. A Cassini műszereinek mérései alapján tudjuk, hogy az Enceladusnak köves magja van. Az Enceladust az árapály erőkőn kívül, radioaktív izotópok bomlásából származó hő is fűti. A két jelenség együttesen elegendő hőt termel a hold magjának megolvadásához. Ez a hő okozza a vízgőz gejzírek kitöréseit is és feltételezések szerint a jégfelszín alatti tengereket és óriási tavakat a déli pólus környékén. Az űrszonda mérései alapján nagyon valószínű, hogy az Enceladuson nagy tömegben fordul elő cseppfolyós víz. A vizet folytonosan melegítik az említett hőforrások, hasonlóan, mint a Föld óceánjait a geotermikus források. A vízben szerves anyagok és ionok is megtalálhatóak, amelyek elengedhetetlenek az élet kialakulásához. A vastag jégtakaró megvédheti a tenger mikroorganizmusait a kozmikus sugárzás romboló hatásától.

Bizonyosság a feltételezett élet lehetőségéről csak akkor szerezhető, ha robotok landolnak majd a holdak felszínén és mintákat szereznek, úgy mint ahogy most a Vosztok-tóból a szakemberek.