A Napnak különleges szerepe van az életünkben, amelyet már régen felismertek az emberek és tisztelettel fordultak felé. Ennek a tiszteletnek a jelei különböző formákban minden kultúrában mind a mai napig fellelhetők. A néprajzi és antropológiai művekből megismerhető szokások és napábrázolások mellett az épületek, elsősorban a templomok és azok tájolása, illetve az irodalmi alkotások és a festmények is őrzik a tiszteletét. A Nap és az emberek közötti szoros kapcsolatra utal az is, hogy a Napnak a művészi ábrázolásokon és a gyermekrajzokon is gyakran emberarca van. Ezeken a képeken általában a Nap kedves, mosolygós és barátságos, ami arra emlékeztet minket, hogy a Nap fénye, melege és éltető, gyógyító ereje milyen sokat jelent számunkra.
Központi égitestünk alapvető szerepet játszott a földi élet megszületésében, mivel évmilliárdokkal ezelőtt ultraibolya sugárzása még akadálytalanul érkezhetett a felszínre és energiával töltötte fel az ősóceán molekuláit és még ma is az élet alapja. A fotoszintézist a Nap folyamatos energiaszolgáltatása tartja működésben, s a fotoszintézis során keletkező szerves vegyületek képezik a táplálékláncok alapját. Egyes élőlényeknél a Nap hatásának más, konkrétabb megnyilvánulása is érvényesül, mint például bizonyos fák évgyűrűiből kiolvashatjuk az egyes naptevékenységi maximumokat és minimumokat. Az előbbieket a vastagabb, az utóbbiakat pedig a vékonyabb évgyűrűk jelzik.
Az éghajlat, illetve az időjárás alakulásában is meghatározó szerepe van. A légáramlások nagyméretű összefüggő rendszerének, a nagy földi légkörzésnek állandó mozgásban tartása is a Nap sugárzásának köszönhető, bár ebben nagyban közrejátszanak földi hatások is. A víz körforgását is központi csillagunk tartja mozgásban, hiszen a napsugárzás hatására párolgó vízfelszínek biztosítják a légkör vízgőz utánpótlását. A Nap melege felemeli a tavakból, tengerekből, folyókból elpárolgó vizet a felhők közé, s így jut a csapadék a hegyekbe illetve a kontinensek belsejébe. Esetenként, ha 1-2%-kal megnövekedik a Napból érkező energia mennyisége, a sarki jégsapkák megolvadnak.
Tudományos művekből ismeretes, hogy a naptevékenység jelentős szerepet játszik egyes biológiai folyamatokban. Annak tényéül, hogy az egyes nap- vagy mágnesestér-hatások mennyire erősebbek más környezeti paraméterekhez képest, osztályokba szokták sorolni. Az emberi szervezetben végbemenő, környezet okozta biológiai változásokat hatáskomplexumoknak nevezik, míg a környezettől származó jelenségeket pedig az ún. biotróp faktoroknak. Az elektromos és a radioaktív sugárzás biotróp faktora abban játszik szerepet, hogy ionizáló hatású, s így a levegőben különböző magasságokban különböző, de állandóan termelődő ionok jönnek létre. A levegő ionkoncentrációja sok helyi tényezőnek is függvénye, de nagyban függ a Napból érkező részecskék sűrűségétől és energiájától is. Mivel például bizonyos típusú ionok jelenléte a levegőben javítja a szervezet oxigénellátását, ezért az ionkoncentráció biotróp paramétere előtérbe kerül, s a mondottak miatt összefüggésben állhat a naptevékenységgel is. Az elektromágneses hatáskomplexum jelenségei a globális zivatartevékenység keltette elektromos térbe kerülve kis áramsűrűségű áramot indítanak meg. Ez a légelektromos tér szintén sok helyi tényező függvénye, már csak azért is, mert hatással van rá például a csúcs vagy koronakisülés is, amelyet a környezet geometriája is befolyásol. Ilyen például a növények, különösen a tűlevelűek, melyek nemcsak a levegő oxigén-ellátását biztosítják, hanem megfelelő polaritású térerősség esetén csúcskisülés útján a légzés szempontjából kedvező negatívion-koncentráció növeléséhez is hozzájárulnak.
Tehát beláthatjuk, hogy Naprendszerünk természetes fúziós erőműve, a Nap biztosítja az egész Naprendszer és így a Földön lévő energiaellátást is a kezdetektől fogva. Mivel naptevékenység volt és lesz is ezért nem kell tartanunk az elkövetkezendő időszaktól, hanem továbbra is élvezni a Nap gondoskodó jótékony hatásait.
