A hírek szerint a NASA projektje nemzetközi összefogásnak köszönhetően jött létre, amelynek keretein belül 3 óránkénti műholdas mérésekkel próbálják mérni a havazást. Ilyen mérésekre eddig még nem volt példa, ugyanis a havat nagyon nehéz esés közben mérni, mivel a hópelyhek összetétele nagyon változatos és emellett lebegnek és el is sodródhatnak, miután elhagyják a felhőt.
Maga a csapadék a légkör páratartalmának kicsapódásából jön létre, ami a földre hulló szilárd, vagy folyékony halmazállapotú víz. A csapadékoknak két fajtáját különböztetjük meg, hulló és nem hulló csapadékok. A hulló csapadékok családjába tartozó ónos eső ilyenkor, télen keletkezik, mikor a magasabb légrétegek enyhébbek, mint a földközeli légrétegek. Ha ilyenkor a felső enyhe légrétegekből eső hull, a fagyos rétegekbe érkezve túlhűl, s miután a fagyos talajra ér vagy más tárgyakba ütközik, megfagy és csúszós jégbevonatot alkot. A havas eső esetén pedig a lehulló hó alacsonyabban lévő melegebb légrétegekbe érve, részben elolvad és havas esőként éri el a földet. S maga a hó, amely szépségével elvarázsol minket, 0 °C alatt képződik, mikor a vízpárát tartalmazó levegő tovább hűl, s ekkor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, amiből kialakulnak a hókristályok. A hókristályok alakja keletkezésük folytán nagyon különböző formát ölthetnek, ami elsősorban a hőmérséklettől függ: 0 és -8 celsius fok között elsősorban tű alakúak, -5 és -10 között oszlopok és lapocskák, míg -10 °C és -20 °C között lapocskák. Míg az igen kemény, csontig hatoló hidegben jönnek létre a mesében is megjelenő hó csillagok.
De fagyott csapadék nem csak hidegben, hanem a nyári forróságban is kialakul, ilyen például a jégeső. A jégeső esetén a hevesen felszálló meleg levegő nagy magasságba emelkedik és erős lehűlése következtében páratartalmának kicsapódásakor nagy jégszemek keletkeznek. A felfelé tartó heves légáramlás még tovább emeli a jégszemcséket, miközben egyre több víz fagy rájuk. E nagyra növekvő jégszemcsék jégeső formájában hullnak a földre.
Az elsődleges hómérések január 17-től február 29-ig tartanak az Ontario-tó környékén, amely a gyakori hóviharoknak köszönhetően megfelelő helyszín a tesztidőszakra. A mérések célja, hogy a 2014-re tervezett GPM Core műhold felbocsátása előtt ellenőrizhető méréseket végezzenek a hulló hó műholdas becslésére. Az űrből történő méréseket egy repülő laboratórium segítségével vizsgálják, amelynek fedélzetén hordozható radar és sugárzásmérő is található. Megpróbálják mérni a hópelyhek típusát, nagyságát, formáját, számát és víztartalmát, hiszen ezek a tulajdonságok amik fontosak lehetnek az előrejelzések szempontjából. Amíg az egyik műszer a felhők felett repül, addig másik két gép repül át a felhőkön keresztül, hogy az esőcseppek és a hópelyhek mikrofizikai tulajdonságait mérje. Így ezek a mérések egy komplex képet adnak a csapadék folyamatáról fentről lefelé, addig a felszíni radarok az egész levegőoszlopot átvizsgálják.
A tervezett GPM Core műhold 65 fokos dőlésszögben keringve az Északi sarkkörtől a Déli sarkkörig végez majd méréseket. A szondán egy mikrohullámú radar és egy kétfrekvenciás csapadékradar is lesz, amely megkülönbözteti a hópelyhek méretét és alakját, s miután ismerik ezeket a mikrofizikai tulajdonságokat, pontosabb becslést tudnak adni majd az eső és legfőképp a hó mennyiségére. Ezen mérések segítségével hamarabb fel tudnak készülni a szakemberek a csapadék által okozott problémák gyorsabb megoldására.
