Hatalmas, egymilliárd fényévnyi régiót felölelő kozmikus térképet állítottak össze, amely a sötét anyag és galaxisok bonyolult hálózatából áll.
Ezt a térképet nem a sötét anyag közvetlen megfigyelésével érték el, hanem annak gravitációs hatását vizsgálták azon ősi fényre, amely az Univerzum félidős korában kialakult galaxisokból származik. Elkészítése öt évbe került a Brit-Columbiai és az Edinburghi Egyetem csillagászainak, akik az eddigi legnagyobb sötétanyag-térképet hozták létre, amely megerősíti az Univerzum nagyléptékű szerkezetét leíró modelleket.
A fizikusok a mai napig kitartóan keresik a sötét anyagot. Ezt az anyagot azért nevezik sötét anyagnak, mert nem bocsát ki fényt, sem pedig másféle számunkra érzékelhető sugárzást. Bár igaz sötétnek azért is nevezhetjük, mert mibenlétét illetőenegyelőre a sötétben tapogatózunk, jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk. Az Univerzum tömegének csupán 4,6%-át alkotja a megfigyelhető anyag, 23%-át sötét anyag, és 72%-át pedig a sötét energia. A sötét anyag létét és hatását először Fritz Zwicky svájci asztrofizikus tételezte fel 1934-ben a Coma galaxishalmaz vizsgálata közben. A galaxishalmaz szélén levő galaxisok sebességéből és a galaxishalmaz fényességéből, valamint a galaxisok száma alapján két tömegbecslést adott. A kettőt összehasonlítva látta, hogy a sebességeloszlásból számított tömeg 400-szor nagyobb, mint a távcsövével mért. Ezért bevezette a sötét anyag elméletet, ami annyit foglalt magába, hogy igaz távcsővel nem látszik, viszont elég nagy tömegű ahhoz, hogy a megfigyelt sebességeloszlást megmagyarázza. Ma már a tudomány előrehaladtával a sötét anyag egy részét ismerjük, amik igazából a kihunyt csillagok, a bolygók és a fekete lyukak. A sötét anyag jelenlétére napjainkban pedig a csillagok sebességeloszlása a galaxisokban, a törpegalaxisok megléte a galaxishalmazok központi vidékén, ahol a sötét anyag közreműködése nélkül már szétestek volna a nagyobb galaxisok árapályerőinek köszönhetően, a galaxisok sebességeloszlása galaxishalmazokban és a galaxishalmazok által a kozmikus háttérsugárzásra kifejtett gravitációs lencsehatás megfigyelésekből következtethetünk.
A most elkészítettet új térképen minden korábbinál nagyobb távolságig és pontosabb formában sikerült kimutatni, hogy a szuperhalmaz-szerkezet nagy méretskálán minden irányban megfigyelhető. A szuperhalmazok a Világegyetem jelenleg ismert legnagyobb méretű képződményei, galaxisokból és galaxishalmazokból épülnek fel. Alakjuk eléggé változatos, általában hosszúkás, fonalszerű szerkezetek, valamint lapok, buborék felületek, amelyek gyakran egymáshoz kapcsolódnak. A szuperhalmazokat kiterjedt, ritka térrészek szokták elválasztani, amely valójában a láthatatlan tömeg. Méretük is elég széles skálán változik, általában minimum több 10 millió fényév nagyságúak, de ismerünk egymilliárd fényév hosszú szuperhalmazt is. A láthatatlan tömeg pedig gravitációja révén meghatározza a számunkra látható, fénylő anyag eloszlását. Az eddigi észlelések utaltak már a "kozmikus háló" nagy kiterjedésére, de azok ezt az eloszlást csak kisebb távolságig tudták igazolni. A szuperhalmazok nagy méretének felismerése és bizonyítása a Világegyetem nagyléptékű viselkedését leíró kozmológiai modellek pontosításában segítik a kozmológusokat.
