A december 20-án publikált szakmai cikk szerint a Föld körül szinte mindig van egy kisbolygó ami speciális pályán, egyszerre kering a Föld és a Nap körül. A kisbolygót Földünk gravitációja fogja be, amikor az földközelbe kerül. Egy-egy ilyen befogott aszteroida nagyjából kilenc hónapig kíséri a Földet, majd folytatja megszokott útját a Nap körül.
Egy kisbolygót 2006 szeptemberében fogta be a Föld gravitációs tere, ami 2007 júliusáig keringett körülöttünk, második természetes holdként. A földközeli kisbolygót a Catalina Sky Survey 68 cm-es Schmidt-távcsövének felvételein vették észre. A megfigyelt koordinátákra azonban nem lehetett Nap körüli pályát illeszteni. Gyorsan kiderült, hogy a néhány méter átmérőjű égitest bolygónk körül kering, mivel azonban pályája szinte merőleges a Hold pályasíkjára, nem maradhat hosszú ideig a közelünkben. Három keringés után, 2007 szeptember elején elhagyta bolygónk környezetét. A pályára állás utáni első földközelsége 2007 január 3-án, a második pedig március 25-én volt. A harmadik, egyben legkisebb távolságú perigeum 2007 június 14-én volt, amely után olyan sebességre gyorsult fel, ami a Föld-Hold rendszer elhagyására kényszerítette. Felfedezése után mindhárom földközelség alkalmával észlelték a 19 magnitúdós objektumot. A fényességének az anyagösszetétel meghatározásokkor is szerepe van. Különböző színtartományokban kellett megvizsgálják az objektum színét, ami halványsága miatt igen nehéz volt. Még azt sem lehetett megállapítani, hogy pontosan miből is áll a 6R10DB9 elnevezésű aszteroida, valószínűleg nagyrészt sziklából áll. Fontos kérdés még az is, hogy a 6R10DB9 vajon milyen pályán keringett, mielőtt Föld körüli pályára állt volna, hiszen akkor talán többet is megtudnánk figyelni a jövőben, de a kérdés megválaszolása még várat magára.
Ezek az események egyszerre érdekesek és hétköznapiak, hiszen a Naprendszerben több százezer kisbolygó van, de nagyon kevés jut el közülük a Mars pályáján belülre. 2006-ban sikerült először megfigyelni, hogy a Föld néhány hónapra befog egy ilyen kisbolygót, ami valószínűleg már megtörtént korábban is. Pályaszámításoknak köszönhetően, lehet, hogy az 1986-ban felfedezett kisbolygó valójában egy Föld körül keringő kisbolygó volt, melyet Cruithne-nak neveztek el akkoriban. Pályája egy lópatkó alakjára emlékeztetett a Föld és a Hold gravitációjának taszigálása következtében.
Eddig sajnos még csak egy „második holdat” sikerült megfigyelni, de az elmúlt napokban megjelent kutatás szerint számos további ilyen objektumnak kell léteznie. Mikael Granvik és kollégái azt modellezték, hogyan foghat be a Föld-Hold-rendszer földközeli kisbolygókat és meddig maradhatnak ezek Föld körüli pályán. Szimulációiknak eredményeképen mindig kell lennie legalább egy további holdnak a Föld körül. Ezek körülbelül egyméteres objektumoknak kell lenniük és közel három keringést végeznek úgy nagyjából 10 hónap alatt, aztán elhagynak bennünket, pont úgy, mint a 2006-ban felfedezett 6R10DB9 katalógusjelzésű aszteroida.
Hogy mindez miért érdekes? Leginkább azért, mert a csillagászoknak egyedülálló lehetőséget biztosíthat az aszteroidák anyagvizsgálatára. Viszonylag közel, mintegy kétszeres Hold-távolságra és viszonylag sokáig tartózkodik a Naprendszer fiatalkorából visszamaradt kődarab. Habár már sok tonnányi meteorittal rendelkezünk, ezek mind a légkörön keresztül érkeztek, így anyagvizsgálatra nem igazán alkalmasak. Igazán tiszta anyagmintát eddig csak a japán Hayabusa misszió tudott szerezni, az is csak néhány gramm volt.
