A csillagok mindig is varázslatos hatással bírnak ránk, rengeteg dalszövegben, irodalmi műremekben tűnnek fel. Akármilyen messzire is kerülünk otthonunktól, ugyanazok az aprócska égitestek gyúlnak ki éjjel a fejünk felett, mint amit szeretteink látnak, ha felnéznek az égboltra. Az ünnepek eljövetele arra buzdít minket, hogy mi magunk is legyünk ilyen csillagok, akik beragyogják mások éjjelét, életét. A csillag reményt ébreszt az emberekben, mutatja az utat, kíséri őket, vagy alkalmat ad hűvös nyári éjszakán hullócsillagok apropóján kívánni valamit, vagy csak úgy álmodozni és romantikázni. A fát díszítő csillag pedig maga a betlehemi csillag.
Amióta a Hubble űrteleszkópot útjára indították, olyan mesés felvételeket láthatunk a világűrből, amilyeneket addig soha. Csillagok halálának, galaxisok táncának és új égitestek születésének lehetünk tanúi az elképesztő pillanatfelvételeknek köszönhetően. A csodálatos formájú ködökről is általában a Hubble készíti azokat a felvételeket, amelyek azonnal a világ figyelmének középpontjába kerülnek, a szépségük és a fizikai törvények szempontjából egyaránt.
A Tejútrendszerben lencsevégre kaptak egy, a Karácsonyra jellemző jellegzetes motívumot is. Ez az ünnepi jellegzetesség a Hubble-űrtávcső egyik felvételén látványosan rajzolódik ki, amely a friss hóban háton fekve készített hóangyalhoz hasonló, csak ebben az esetben egy születő csillag vájta ki a szárnyakat a csillagközi por- és gázanyagban. A csillagászok által elnevezett csillagközi hóangyal valójában a Sharpless 2-106 nevű, néhány fényév széles csillagkeletkezési régió a Tejútrendszerben, amely tőlünk körülbelül 2000 fényévnyire található. A központban egy nagytömegű, fiatal csillag helyezkedik el, amelyből heves anyagkiáramlás zajlik és ez a kiáramló, igen forró gáz alakította ki a csillagközi hóangyal szárnyait. A kétirányú kiáramlás oka, hogy a csillagot egy porgyűrű övezi, amelyre a merőleges irányban távozó gáz alakítja ki az angyal szoknyáját. A Hubble gyönyörű felvételén jól láthatók az angyal szárnyában a fodrozódások, amelyek a kiáramló gáz és a már ott lévő anyag ütközései miatt jöttek létre. A központi csillag fénye pedig megvilágítja a szárnyak körüli, porban gazdag területet is.
A másik ünnepi motívum amiről felvételt készítettek egy "karácsonyfa". Ez a csillagközi halmaz a világűr legfiatalabb objektumai közé tartozik, amelyben még mindig születnek új csillagok, amik majd tovább ékesítik a fenyőfát. Az amerikai űrkutatási hivatal 2003. február 28-án mutatta be az 1800 fényévnyi távolságra lévő karácsonyfa csillaghalmazt, melyet az NGC 2264 katalógus jelzésű nagy csillaghalmazban található. A hatmillió éves fiatal égi jelenségnek számító csillaghalmazt az osztrák, a kanadai, az amerikai és a brazil szakértőkből álló csoport több héten át vizsgálják, mikor is máskor, mint Karácsony környékén négy nagy űrtávcső, a MOST, a CoRoT, a Spitzer és a Chandra segítségével, valamint ezen kívül két földi teleszkópot is bevonnak a megfigyelésekbe.
