Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - A Tejútrendszer drágaköve

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Korsós Marianna • MAGAZIN • 2011. október 21. 18:00
A Tejútrendszer drágaköve
A bolygó sűrűségének legalább olyan magasnak kell lennie, mint a platináé

Eddig még szokatlannak számító égi objektumra bukkantak a csillagászok. Egy olyan csillagra, amely bolygóvá sűrűsödött, és valószínűleg nagyrészt gyémántból épül fel. A szokatlan mellékbolygónak nagyobb sűrűsége van, mint minden más eddig felfedezett bolygónak.

A feltételezett gyémántbolygó egy pulzár körül kering. A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek fényessége minden hullámhosszon a tengelyforgás periódusának megfelelő ütemben változik. A pulzár és bolygóvá zsugorodott társa a Kígyó csillagképtől mintegy 4 ezer fényévnyi távolságra található. A PSR J1719-1438 elnevezésű, nemrég felfedezett pulzár jeladásában a csillagászok jellegzetes ingadozásokat figyeltek meg, amelyek egy nagytömegű kísérő jelenlétére utaltak. Ezeknek a rendszeres ingadozásoknak a pontos elemzéséből arra következtettek a kutatók, hogy ez a kísérő mellékbolygó méretét tekintve hozzávetőleg fele a Naprendszerünkben található Jupiternek és rettentő gyorsan kering a neutroncsillaga körül. Ez a keringési idő mindössze 2 óra 10 perc, amiből az következik, hogy nagyon közel kell lennie a pulzárhoz, olyan közel, hogy tulajdonképpen szét kellene szakadnia a központi csillagjának gravitációjától. Ezt csak úgy élheti túl, ha egy nagyon tömör, masszív objektumról van szó. A bolygó sűrűségének legalább olyan magasnak kell lennie, mint a platináé.



A bolygót felfedező kutatócsoport szerint a bolygó valójában egy egykor nagytömegű, és a teljes pusztulástól épphogy megmenekült csillag parányi magja, vagy másképpen fogalmazva egy úgynevezett fehér törpéről lehet szó, amely tömegének 99,9 százalékát elveszítette a központi csillagának javára, szupernóvává vált, mostanra pedig egy pulzár és ez a különös bolygó maradt meg belőlük. A megmaradt mag feltehetően túlnyomórészt kristályos formában lévő szénből és oxigénből állhat, vagyis egyszerűen fogalmazva nagyrészt gyémántból épülhet fel. A mi földi világunkban a legjelentősebb drágakőnek számít a gyémánt, speciális különösen sűrű szénkristály, amely a legkeményebb természetben előforduló ásvány. A rendszer jelenleg stabil, semmi jel nem utal arra, hogy az elkövetkező évmilliárdok során bármilyen változás beállna. Természetesen mindez azt is felveti, hogy már hosszú ideje ebben a formában léteznek, s valószínűleg ez a rendszer tovább fennmarad, mint a Nap és a Föld, ezért ebben az esetben bátran ki lehet jelenteni, hogy a gyémántok az örökkévalóságnak szólnak.

A feltételezett kettős csillagrendszerben az ősidőkben még két nap keringett egymás körül, majd az idő teltével az egyik csillag egy szén-oxigén fehér törpévé vált, azaz olyan nagy sűrűségű objektummá, amiben az elfajult elektrongáz nyomása tartotta az egyensúlyt a gravitáció ellen. Ismeretes, hogy ez az egyensúly csak kb. másfél naptömegig tartható fenn, azaz a Chandrasekhar-határig. Miután a fehér törpe a társcsillagától folyamatosan tömeget kap, s ha ez a tömeg ennélfogva túllépi a Chandrasekhar-határt, akkor gravitációs kollapszus következik be, ami nukleáris robbanáshoz vezet a fehér törpe belsejében.

A 1031 karátos gyémántbolygót egy pulzárok utáni átfogó kutatás részeként fedezték fel az ausztrál CSIRO Parkes és a brit Lovell rádiótávcsövek segítségével. Az eddig felfedezett 1800 pulzár közül mindössze kettő körül találtak bolygókat, tehát elég ritka párosról van szó. A csillagászok egy olyan pulzárt szeretnének találni, amihez egy fekete lyuk társul, ez az egzotikus párosítás ugyanis sokat elárulna a világegyetemben zajló folyamatokról és fizikai törvényekről.

 

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)