Ausztrál kutatók a Mopra rádióteleszkóp segítségével távoli és közelebbi galaxisokat figyeltek meg és hasonlítottak össze. Megfigyeléseik arra mutattak rá, hogy az univerzum galaxisai egyre halványabbak, mert sokkal kevesebb csillag születik bennük, mint korábban. A csillagkeletkezés csökkenésének magyarázata pedig az, hogy a galaxisok kezdenek kifogyni a gázaikból.
A távoli galaxisok fénye és rádióhullámai nagyon hosszú idő alatt érnek el hozzánk, így ma a szemünkbe jutó fény 3–5 milliárd évvel azelőttről származik. Úgy tűnik, hogy abban az időben a világegyetem galaxisai jóval több molekuláris hidrogéngázt tartalmaztak, mint a mai univerzum azonos méretű galaxisai. A csillagok ezekből a molekuláris hidrogénfelhőkből és csillagközi anyagfelhőkből keletkeznek. Mivel a galaxisok egyre kevesebb gázt tartalmaznak, amelynek oka az, hogy az akkoriban hozzáférhetővé vált molekuláris hidrogén gáz legnagyobb része elhasználódott a korai aktív csillagképződés során, s most ennek köszönhetően egyre kevesebb csillag tud megszületni.
Születésük után a csillagok, ahogyan életük különböző fejlődési szakaszaiban, illetve egyes olyan drámai eseményekkor, mint például robbanáskor, gázt veszítenek, s így bizonyos mennyiségű gáz visszakerül az űrbe, ami újabb csillagok keletkezését teszi majd lehetővé. A nagytömegű csillagok életük végén szupernóvaként dobják le külső gázburkukat, ezekből az idő múlásával újabb csillagbölcső keletkezik, ahol intenzív csillagkeletkezés indulhat majd be. Az eredeti gáz mintegy 70% továbbra is megkötve marad a csillagmaradványokban, vagyis olyan égitestekben, mint a fehér törpék, a neutroncsillagok, de még a bolygókban is.
A világegyetemben fellelhető gázmennyiség kétharmada továbbra is a galaxis közötti térben található, mert csupán annak egyharmadát kebelezték be akkoriban a galaxisok. A felvehető gázmennyiség, illetve a csillagképződés visszaesése valószínűleg akkortájt kezdődött, amikor az univerzumban eluralkodott a sötét anyag, viszont egészen odáig a tömegvonzás törvénye uralta a világegyetemet, s így a galaxisok valamennyit be tudtak szippantani a gázokból. Egy idő után viszont felülkerekedett a fekete anyag hatása, és az univerzum tágulni kezdett, mégpedig egyre gyorsabban. A gyorsuló tágulás miatt a galaxisok nyilván egyre nehezebben tudták befogni az újabb csillagnemzedékek keletkezését lehetővé tevő gázmennyiséget.
A kutatók szerint a galaxisokban fellelhető sötét anyag gravitációs ereje feltétlenül szükséges a galaxis csillagainak összetartásához. S honnan is feltételezik a sötétanyag létét? A galaxisok peremén lévő csillagok kerületi sebességéből, a centripetális erő és a gravitációs erő egyenlőségéből ki lehet számítani a galaxisban lévő összes anyag mennyiségét. S ez az anyagmennyiség pedig jóval több, mint amennyi anyagot a galaxis világító objektumai kiadhatnának, ezért kell lenni-e olyan anyagnak, amit nem láthatunk.
