A fénytörési jelenségek tanán egyik legérdekesebb csoportja a halojelenségek. A halokat a jégkristályokon megtörő fény hozza létre. Ezek a jelenségek sokféle formában jelennek meg, egy részük gyakori, más részük viszont rendkívül ritkán látható. A kialakulásukhoz szükséges jégkristályok leggyakrabban a magasan lévő felhőkben a cirrusz és a cirrosztrátuszban fordulnak elő, de nagyobb hidegben a felszín közelében is kialakulhatnak. A vízmolekulák fizikai tulajdonságaiból adódóan fagyás során hatosával egy-egy kis hatszöget alkotva és ezzel kristályrácsba rendeződve kapcsolódnak össze és alakulnak ki a jégkristályok. Azt, hogy a halo jelenségek mennyire látványosak, szabályosak és hogy milyen gyakran fordulnak elő, azt több tényező dönti el. A fő tényezője a jégkristályok alakja, másrészt pedig a kristályok száma, amely a jelenség fényének erősségét, ezáltal a láthatóságát befolyásolja. A harmadik befolyásoló tényező a kristályok minősége, amelyen nem csak a kristályszemcsék minőségét értjük, hanem a felhő homogenitását is. Végül az utolsó, de nem elhanyagolható tényező a kristályok orientációja, azaz a térben való elhelyezkedése, amely a jelenség típusát szintén nagyban befolyásolja.
Az elmúlt években Gyulán is látható volt pár halojelenség. Egyike ezek közül a 2010 január 26-án este Pénzes Sándor által készített fotón is jól látható. Leírása alapján, amely egy korábbi csillagkapus cikkben jelent meg, a téli éjszakán 20 óra tájt érdekes és szokatlan légköroptikai jelenséget figyelt meg. A város fölött a tiszta égbolton a Hold körül egy jól látható, szabályos 'glória' alakult ki, amelyet körülbelül egy órán át lehetett megfigyelni. Az égi tüneményről készített fotóit a Gyulát elkerülő 44-es út mellett készítette, mert ott kicsi a városi fényszennyezés. Ez a fajta halojelenség gyakran megszokott jelenni az éjszakai égbolton.
Nemrégen, kb. fél évvel ezelőtt magam is tanúja voltam egy naposzlop halojelenségnek a város tetejéről egy téli reggelen. A lilásvörösből narancssárgába hajló színek csodálatosak voltak azon a zord téli reggelen. Az általam készített képen látható naposzlop akkor alakul ki, amikor a lapos, hatszög alakú jégkristályok alja veri vissza a fényt. Mindehhez az szükséges, hogy a 8-10 kilométeres magasságban elhelyezkedő, magas szintű cirruszfelhők lapos jégkristályai a megfigyelő és a kelő, vagy lenyugvó Nap között lebegjenek. Eme tünemény a halojelenségekhez hasonló és hivatalosan azok közé is sorolják, bár itt nem fénytörésről van szó, hanem ekkor csak fényvisszaverődés szokott történni.
Magyarország felett nemrégiben készültek képek a napkutya halojelenségről is. Ez a jelenség nem kimondottan a felhő alakja miatt napkutya, hanem a fénytünemény hivatalos neve miatt. A képeken úgy tűnik mintha két Nap lenne az égen, és a halványabb még színesnek is látszik. Ez az érdekes fénytüneményt a cirrusz felhőkben lebegő jégkristályok okozzák. A meghatározott szögű és helyzetű lapokkal határolt kristályok közül néhány úgy lebegett, hogy pont a megfigyelő felé tükrözte, illetve törte meg a Nap fényét. Ezért csillagunktól az adott szögtávolságra az égbolt kifényesedett, s ennek köszönhető a melléknap látványát lehetett látni, vagy más néven a napkutyát.
