Augusztus 5-én 21:47-kor országszerte számos helyszínről látták a hazánkat bevilágító tűzgömböt. Azokat a meteorokat, amelyek a Vénusznál fényesebbek tűzgömböknek nevezik. A www.idokep.hu internetes oldalon található megfigyeléseket összegző térképe szerint Gyula városunkban is látható volt a nem mindennapi esemény.
Igazán szerencsésnek tarthatják magukat azok az emberek, akik megpillanthatták a ritka szép jelenséget. Elmondásuk alapján az éjszakai égbolt kivilágosodott és a tárgyak is árnyékot vetettek. Többen nem is a meteort látták, hanem csak a felvillanás fényét érzékelték, amely az átlagosnál hosszabb ideig tartott, 3-4 másodpercig. A meteor fényessége legalább -6 vagy -8 magnitúdó lehetett, amely a teleholdénál, azaz -12,5 magnitúdónál, valamivel volt csak halványabb.
A jelenség után néhány perccel a Dunántúlon több helyen is morajló, néhányan két egymást követő morajló hangot is hallottak, amelyek a meteortól származtak.
Hogy hogyan is lehet hallani a távoli tűzgömbök hangját, ráadásul a fényjelenséggel akár egyszerre? Erre a kérdésre már 1719-ben Edmund Halley angol csillagász próbált válasz találni. Akkoriban voltak, akik hallották egy kb. 100 kilométer magasban repülő tűzgömb hangját. Ekkor még rejtély volt, hogy az igen távol haladó tárgy hangját hogy lehet meghallani, de az még meglepőbb volt, hogy a fényjelenséggel egy időben észlelték. A fény a másodperc törtrésze alatt ér el a megfigyelőhöz, de a hangnak ehhez legalább öt perc kellett volna az akkori ismeretek szerint. Halley egy idő múlva a képzelet világába utalta az állítólagos megfigyelést. Viszont később is akadtak olyanok, akik beszámoltak arról, hogy meteorok hangját vélték hallani. A meteor hangja nem hasonlított sem repülőgépek keltette hangrobbanáshoz, sem távoli robbanás zajához, a kép és a hang mindig egyidejű volt. Így Colin Keay ausztrál fizikus, aki komolyan vette a beszámolókat, hozzálátott a jelenség felderítéséhez, értelmezéséhez. Arra a következtetésre jutott, hogy a megfigyelők nem fantáziáltak, valóban kelt a meteor a felszínen észlelhető hangot, de ez többlépéses, összetett fizikai folyamat. A légkörben felhevülő, elégő meteor körül felhevül a levegő is, plazmaállapotba kerül, vagyis az atomok ionizálódnak, így fényt bocsátanak ki a záporozó meteorok. A plazma ilyenkor magába zárja és össze-vissza tekergeti a mágneses erővonalakat. Ahogy elég a meteor, a plazma lehűl, a mágneses erővonalak kiszabadulnak a fogságból, és felveszik eredeti alakjukat. A mágneses erővonalak kiegyenesedése közben jelentkeznek a rendkívül alacsony 3 és 30 közötti kilohertz frekvenciájú rádióhullámok, amelyek természetesen a fény sebességével érnek a felszínre, tehát a felizzó meteor fénye és a rádióhullámok valóban egyszerre érik el a megfigyelőt. A rádióhullámokat azonban nem halljuk, mivel szervezetünk nem tudja érzékelni, ezért további fizikai hatások is szükségesek. A felszínen a rádióhullámok egyes tárgyakat megrezegtetnek. A regésbe hozott anyag lehet egyszerű alumíniumfólia, vékony drót vagy akár a fenyőfa tűlevele. A rezgést átveszi a levegő, és máris hallhatjuk a tűzgömb hangját.
Érdemes próbálkozni az éjszakai égbolt fürkészésével az elkövetkezendő napokban, hiszen most van itt az ideje az augusztusi csillaghullásnak is. A Perseida meteorraj maximuma ma este lesz, de az elkövetkezendő pár éjszakán láthatunk majd még sok hullócsillagot, persze ha az időjárás is engedi. Az éjszaka második felében a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter is megfigyelhető az égen. S ha tehetjük menjünk sötét helyre, ahol nem zavarnak minket a város fényei és teljes pompájában láthatjuk a csillagos égboltot.
