A napforduló a csillagászatban a Nap a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét jelenti. Valójában ez egy év során két pillanatot jelent, a nyári, illetve a téli napforduló időpontját. A nyári napforduló pillanatában a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Eközben a Nap az égen megtett útja során a Ráktérítő magasságában sugároz merőlegesen a Földre. A Ráktérítő az északi szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör, amely nevét onnan kapta, hogy a Nap az északi félgömbön a Rák jegyébe lépve hág a legmagasabbra, a Ráktérítő magasságába, itt megfordul, majd süllyedni kezd az Egyenlítő felé. A Föld északi részén az égen a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, a nyári napforduló után viszont északról dél felé kezd mozogni, a déli oldalon pedig mindez ellentétesen zajlik. Így a nyári napforduló az északi félteken június 21-én van, míg a déli féltekén pedig december 21-én. S ami még érdekeses, hogy mivel ezeken a napokon kap legtöbb besugárzást bolygónk északi része, mégsem ekkor van a legmelegebb. Ennek magyarázata, hogy bolygónk felszíne lassan melegszik fel s így maximális hőmérsékletét másfél-két hónappal később éri el. Ezért szokott július vége és augusztus a legmelegebb hónap lenni.
A csillagászati nyár kezdetéhez a legtöbb kultúrában számos ősi hagyomány kapcsolódik. Ezek az ünnepek az életet, a termékenységet, és a nappal kapcsolatos értékek győzelmét tükrözik. A kereszténység is átvette ezt az ősi pogány ünnepet, és Szent Iván nevéhez kötötték. Ez a nap a skandináv és az északi országok nagy részében nemzeti ünnep, és számukra az év egyik legfontosabb napja. De ezen kívül júniusban még világszerte ünnepelnek egyházi és világi ünnepeket, és különös módon mindegyiknek köze van a napfordulóhoz. Ám Szent Iván éjszakája mégsem 21-ére esik, hanem 24-ére. Feltehetjük hát a kérdést, hogy hogyan is lehet ez? Itt a csillagászat adja meg a választ. A kétféle időszámítási mód, azaz a Fölhöz viszonyított Napállás és a tényleges naptári évek közti különbség a ludas abban, hogy a napforduló a naptár meghatározása óta már előrelépte ezt a három napot.
Az északi féltekén élők számára a nyár a meleget, a termés betakarítását és az érést hozta magával, így az ünnep az elmúlást, a tél közeledtét jelezte előre. Az ünneplést igazából nem is a nap felkeltével, hanem az ünnep előestéjén, illetve éjszakáján kezdték. Az éjszakát a sötétség és a halál birodalmának tartották, így az évnek ezen pontján minél messzebb próbálták űzni az ártó szellemeket a fény erejével. Az emberek ezért tüzeket, máglyákat raktak, hogy így is a fényt időtlenné idézzék meg, legalább ezen az egy éjszakán. Viszont a keresztény vallásban a június hónap másik neve Szent Iván hava. A nyári napforduló és a téli napforduló napja két születés, egy Keresztelőé és egy Megváltóé. A Keresztelő, aki a fényben született, és ezzel a fénnyel kereszteli meg azt, aki majd győzedelmeskedik a halálon. Így a keresztény szimbolikába is beillesztést nyert a fény-sötétség küzdelme.
