Eddig csak egyetlen szonda, a Mariner-10 látogatta meg a Naprendszer legbelső bolygóját, amely 1974-ben és 1975-ben három alkalommal haladt el mellette. Többek között kimutatta, hogy a bolygó felszíne a Holdhoz hasonlóan kráterekkel sűrűn borított, gyenge mágneses térrel rendelkezik, és belsejében hatalmas vasmag található. A NASA a Merkúr további részletes vizsgálata céljából 2004-ben útjára indította a Messenger-űrszondát. Az űrszonda több mint hat éves utazása alatt 7,9 milliárd kilométert tett meg. A Merkúr mellett először 2008. január 14-én, másodszor október 6-án repült el, harmadszor pedig 2009. szeptember 29-én. E megközelítések során a Messenger arról a féltekéről is készített felvételeket, amelyekről az 1970-es évek közepén a Mariner-űrszondának nem sikerült.
Maga a Merkúr még kevésbé ismert, bár az elmúlt években ugrásszerűen gyarapodtak az ismereteink róla. A megfigyelések számos meglepetéssel szolgáltak. Az elmúlt három közelítése során az űrszonda érdekes, sötét hálójú krátereket azonosított a bolygó felszínén, amelyek eredete még nem ismert. A mágneses térben évszakos jellegű változásokat mutatott ki, de viselkedését még nem értik teljesen. Mindezeken túl sikerült egykori robbanásos vulkáni működés nyomára is ráakadnia. A Merkúr korábban ismeretlen oldalát is feltérképezte, ahol a bolygó szintén sűrűn kráterezettnek mutatkozik. A lézeres magasságmérőjével több sávban is letapogatta a felszínt, hogy eltudja készíteni az első színes felvételt a Merkúrról. Maga a bolygó a Hold és a Mars közötti átmeneti tulajdonságokkal rendelkezik.
A Messenger–űrszonda idén március 18-án állt bolygó körüli pályára, és április 4-én elkezdi minden korábbinál részletesebb vizsgálatát, fel fogja térképezni az égitest egész felszínét. Az egyéves viszgálat alatt a kutatók hat fontosabb kérdésre keresik majd a válasz. Elsőként miért ilyen nagy a bolygó sűrűsége? Jelenleg a mostani modellek arra utalnak, hogy egy hatalmas ősi becsapódás szakította le a bolygó kis sűrűségű külső rétegeit. Másodikként a Merkúr fejlődésének történetére kíváncsiak, mert a bolygó ugyanis több hő tartalékkal rendelkezett, mint a Holdunk, de kevesebbel, mint a Mars. Fontos, hogy megértsék, hogy hogyan is működik a mágneses tere, illetve milyen állapot uralkodik vasmagjában, mivel a Merkúr érdekes példát nyújthat a mágneses tér generálására, hiszen bár magas a vastartalma, de igen lassú a tengelyforgása, ami szokatlan jelenség a bolygóknál. Talán a másik legizgalmasabb kérdés annak a megállapítása, hogy van-e jég a poláris kráterekben, hiszen ez segíthetne a holdi jégkészlet kialakulásának és fennmaradásának a megértésében is. Ezzel kapcsolatban fontos megállapítani, hogy vannak-e egyéb illékony anyagok még a bolygón, illetve miként alakul ki változékony, extrém ritka légköre. Ez a légkör a kis naptávolság és a mágneses tér jelenléte miatt egyedülálló a Naprendszerben. Míg a Hold sokkal kisebb méretű, légkör és mágneses tér nélküli, azonban a nagyobb Marson már vastagabb gázburok található, de mágneses tér nélkül. A Merkúr egyedi tulajdonságokat hordoz a többi Naprendszerbeli bolygóhoz képest. A Naphoz legközelebbi bolygó kialakulásának pontosabb megértése a bolygókeletkezés általános vonásainak, ezáltal az exobolygók jellemzőinek megértésében is segítségre lehet.
