A Hold március 19-én, azaz most szombaton nagyon közel kerül Földünkhöz. 356 577 kilométer távolságra lesz tőlünk, amely már majdnem a Hold Föld távolságának legkisebb értéke. Ekkor 15 százalékkal nagyobbnak és 30 százalékkal fényesebbnek fog látszódni. Hasonló földközelség már sokszor bekövetkezett az elmúlt évek során, de utoljára 18 éve volt ilyen közel hozzánk. Kísérőnk elliptikus pályán kering bolygónk körül, s ennek eredményeként földtávolsága 356 410 km és 406 680 kilométer között változik.
Egyesek szakemberekben felmerült az a kérdés is, hogy vajon a Hold mostani rendkívüli közelsége lehet-e okozója a jelenlegi természeti katasztrófáknak. Már régóta ismert, hogy a Hold folyamatosan úgynevezett árapályhatást fejt ki bolygónkra. A jelenség keretében nemcsak az óceánok szintjei emelkednek és süllyednek, hanem a szilárd kőzetburokban is történnek mozgások, amelyek mértéke azonban sokkal kisebb. Az árapály mindig telihold és újhold idején a legnagyobb, mivel ekkor a Hold és a Nap egy vonalba kerül, és így a két égitest árapálykeltő hatása összeadódik. Első vagy utolsó negyed környékén pedig gyengítik egymást. Ezek a hatások viszont nagyon fontosak a földi élet szempontjából.
Az árapályerő egyik eddigi legfontosabb ismert hatása, hogy bolygónkat a tengelyforgás mai értékére lassította. Ha viszont a Holdunk nem létezne, akkor sokkal kisebbek lennének a dagálymagasságok, mivel csak a távolabbi Nap okozna árapály-jelenséget, amelynek az lenne a következménye, hogy jelenleg is a Föld korai állapotában becsült 4-6 óra körüli érték lenne a jellemző a tengelyforgásunkra. Akkor viszont egy év közel 1500 napból állna, illetve a megszokottól sokkal rövidebb ideig tartanának. S ha gyorsabban forogna bolygónk, akkor egy kicsit lapultabb is lenne, ami szintén fontos, de nehezen vizsgálható következményekkel járna a kőzetburok egészére, illetve a benne zajló mozgásokra. Ezenkívül a Holdnak a fontos szerepe abban nyilvánul még meg, hogy stabilizálja bolygónk forgástengelyét és fenntartja a 23,5 fokos ferdeségét. Viszont nélküle állandóan változna a tengelyferdeség, amitől gyakoribb lenne a szélsőséges éghajlatváltozás egy adott földrajzi helyen.
A tudósok igen fontosnak tartják az árapály élővilágra gyakorolt hatását is. Hiszen a szárazföldek parti övei hol szárazra kerülnek majd ismét víz alá. Ennek következtében alkalmazkodniuk kellett az itt előforduló élőlényeknek. Bolygónkon még ma is a parti sávok mentén az élővilág sokszínűségének lehetünk tanúi, hiszen ha az itt megmutatkozó hatások nem lennének, akkor bizonyára szegényebb és szürkébb lenne bolygónk élővilága.
Most szombat este, ha az időjárás is kedvező lesz, akkor hosszú percekig gyönyörködhetünk a szuper telehold látványában. S aki teheti, nézze meg, akár távcsővel is, hiszen akkor még szebb látványban lehet része.
