A szóban forgó égitest, a Betelgeuse, amely a téli égbolt legszebb csillagképének, az Orionnak a legfényesebb csillaga. A csillag az „Égi vadász” bal felső sarkánál látható, amely tőlünk 640 fényévre lévő, élete vége felé közeledő, Napunknál 15-20-szor nagyobb tömegű vörös szuperóriás csillag. A szakemberek szerint az égitest tömege folyamatosan csökken, ami arra utal, hogy hamarosan összeroskad. Viszont ez a "hamarosan", még vita tárgyát képezi a szakemberek között. Ausztrál csillagászok számításai szerint ez akár még az idén bekövetkezhet, de az is lehet, hogy csak évmilliók múlva, ami viszont kozmikus léptékben nem sok idő. Viszont az tény, hogy a hatalmas távolság miatt, sok időre lesz szükség, hogy a szupernóva fénye eljusson a Földre. Egész biztosan látható lesz nappal is, viszont a csillag fénye meg sem fogja közelíteni a Napunkét az égboltunkon, hanem a félholdhoz hasonló fényességgel fog rendelkezni majd.
Mindemellett nincs okunk tartani ettől a csillagrobbanástól, hiszen a Betelgeuse 640 fényév távolságra helyezkedik el tőlünk, és a mag összeomlásával járó II típusú szupernóvává válik, amelynek legfontosabb tulajdonsága, hogy nem keletkeznek gammasugarú kitörések. Ha egy ilyen esemény a Földtől 30 fényévnyi távolságon belül történne, az jelentős pusztítást végezne bolygónkkal. Hiszen mikor egy csillagból szupernóva lesz, akkor hatalmas anyagmennyiséget és sugárzást lövell ki magából, amelyet a Földünk nem élne túl.
A II. típusú szupernóvák fiatal, nagy tömegű csillagok felrobbanásaikkor alakulnak ki. Igen fontos szerepük van a Világegyetem anyagfejlődésében. A nagy tömegű csillagok viszonylag gyorsan, néhány millió év alatt elhasználják a magjukban lévő hidrogént. Ezután a hélium fúziója kerül sorra és vörös óriássá, illetve vörös szuperóriássá fújja fel a csillagot. A hélium elégetésével olyan erős összehúzódás következik, amelynek eredményeképpen a mag hőmérséklete eléri a 750 millió K-t. Ez elégséges ahhoz, hogy a magban lévő szén is begyulladhasson, megállítva a további összeomlást. A szén teljes elégését ismét összehúzódás követi, amely új, még nehezebb fűtőanyagok elégéséhez vezet. Végül a csillag magjában vas keletkezik, amelyből nem lehet több energiát kifacsarni. A csillag magja a gravitáció miatt hirtelen összeroppan, anyaga tisztán neutronokból álló anyaggá alakul át. Az összeomlás óriási lökéshullámot kelt, amely valósággal szétfújja a külső burkokat. Az ilyen csillagkatasztrófát szupernóva-robbanásnak nevezzük. A robbanás során újabb kémiai elemek keletkeznek, majd a csillag anyaga szétáramlik az űrbe: az egykori csillag helyén egy folyamatosan táguló szupernóva-maradvány látható. A neutroncsillag általában pulzárként azonosítható, de gyakran előfordul, hogy nem sikerül észlelni. Az összeomló csillagmag ugyanis fekete lyukként is végezheti, ha megfelelően nagy volt a kezdeti tömeg.
A Betelgeuse hatalmas káoszt fog okozni az Orion csillagképben, de a legújabb 2012-es világvége-őrülethez azonban nem fog hozzájárulni. Ellenben az emberiség szempontjából rendkívül fontos dolgokat köszönhetünk majd neki. Hiszen az egykori csillagok belsejében, illetve felrobbanásaik során rengeteg elem keletkezik, amely fontos az élet fenntartásához. Ilyen például az oxigén, amit belélegzünk, a csontjainkban lévő kalcium és a vérünkben megtalálható vas. Mindezek mellett egy csodálatos élményt nyújt majd a Betelgeuse összeomlása azoknak, akik ennek a jelenségnek tanúi lehetnek.
