A zöldes fényben derengő gázfelhőt Hanny van Arkel holland általános iskolai tanárnő fedezte fel még 2007-ben. A felfedezőjéről elkeresztelt Hanny objektumot a Galaxy Zoo projekt keretében sikerült azonosítani. A program célja, hogy amatőr csillagászok bevonásával felgyorsítsák a milliónyi galaxis osztályba sorolásának hosszadalmas, és egyelőre még nem teljes mértékben automatizálható munkáját.
A további vizsgálatok alapján kiderült, hogy a titokzatos gázfelhő a tőle mintegy 70 ezer fényévre lévő IC 2497 katalógusjelű galaxis centrumában lévő kvazár sugárzása gerjeszti. Hanny van Arkel objektuma tehát nem más, mint a szóban forgó kvazár visszfénye. A galaxis és a gázfelhő becsült távolsága alapján 70 ezer évvel ezelőtt a kvazár még elég aktív volt ahhoz, hogy a kibocsátott sugárzása világításra gerjessze a gázfelhőt. Kevin Schawinski vezetésével a Yale egyetem kutatói röntgenteleszkópokkal vizsgálták a kvazár jelenlegi sugárzását és azt találták, hogy nagyságrendekkel gyengébb, mint 70 ezer évvel ezelőtt. Amiből arra következtetek, hogy a környezetéből anyagot elnyelő szupermasszív fekete lyuk aktivitása az elmúlt 70 ezer év során leállt, s így a Hanny objektum tulajdonképpen nem más, mint az aktivitás végső, jól látható bizonyítéka. A közeljövőben, miután a kvazár sugárzásának utolsó fotonjai is elérik a gázfelhőt, idővel el is fog majd halványulni.
A röntgenintenzitás ilyen drasztikus és gyors csökkenése azért érdekes, mert eddig úgy tudták, hogy eme folyamatnak az időskálája több millió év. A Hanny objektum azonban felhívta a figyelmet arra, hogy valószínűleg nem ez a helyzet, és ez az eset alapján talán a galaxisok és a központi fekete lyukak együttes fejlődéséről alkotott képet lehet, hogy újra kell gondolni. A kvazár gyors elhalványulásának oka az lehetett, hogy a fekete lyukba hulló anyag mennyisége jelentősen csökkent, vagy az akkréciós állapotban változás állhatott be, melyet a tömegbefogási korong instabilitásai okozhatták. Viszont nem elképzelhetetlen a feltámadás sem hasonlóan rövid időskálán, vagyis hogy az akkréció esetleg visszaáll egy magasabb luminozitást eredményező állapotba.
A kvazárok a legrejtélyesebb aktív galaxisok. Nevük a „quasi-stellar”, azaz csillagszerű kifejezésből származik, melyet azért kapták felfedezőiktől, mert csak nem ugyanúgy néznek ki, mint a csillagok. A hasonlóság oka, hogy a kvazárok jellemzően több milliárd fényévnyire találhatóak, vagyis olyan messze helyezkednek el, hogy a csillagokhoz hasonlóan egyetlen fénypontnak látszanak. Ilyen elképesztően fényes objektum motorja csak szupermasszív fekete lyuk lehet, amelyet néhány fényév átmérőjű korong vesz körül, melynek közelében gyorsan úszó gázfelhők találhatók.
A Hanny's Voorwerp gázfelhő másik érdekessége az, hogy a NASA felvételei csillagszületést tártak fel a gázfelhőben. A zölden izzó gázfelhő bizonyos területei éppen összeomlani látszanak, és ennek hatására a gázok addig sűrűsödnek majd, míg a nyomás hatására csillagok fognak születni. Viszont ez azért furcsa, mert a Hanny objektum a galaxisok közötti térben található, ahol az eddigi ismeretek alapján nem feltételezték, hogy csillagok itt is tudnak keletkezni.
Mára már a Galaxy Zoo projekt keretében 18 hasonló gázfelhőt azonosítottak, de mindegyik sokkal kisebb volt a Hanny van Arkel által felfedezett zölden izzó gázfelhőnél.
