1963-ban volt utoljára ilyen közel Földünkhöz a Jupiter, mint most. Szeptember 21-én, azaz most kedden a Nap, a Föld és a Jupiter nagyjából egy vonalban állt, ami azt jelentette, hogy amikor a Nap este lenyugodott, a Jupiter éppen akkor kelt fel, és egész éjszaka látható volt, ahogy végigvonult az éjszakai égbolton. A Jupiter ekkor 589 millió kilométere volt bolygónktól. Természetesen minden este láthatjuk a Jupitert, csak a kelési és nyugvási időpontjai tolódnak el mindig pár percet. Igaz szembenállások minden évben vannak, de az idei azért említésre méltó, mert rekordközelségben volt tőlünk. A legközelebbi ilyen Nap-Föld-Jupiter együttállás 2022-ben fog újra megtörténni.
Ebben az évben már néhány váratlan esemény is izgalomba hozta a bolygóészlelő amatőrcsillagász és szakcsillagász társadalmat a Naprendszerünk legnagyobb bolygójával kapcsolatban. Egyik, hogy "eltűnt" a Jupiter általában sötét és feltűnő Déli Egyenlítői Sávja, másik pedig, hogy kétszer is sikerült videóra rögzíteni egy égi objektum becsapódását a Jupiterbe.
Az egyik aszteroida becsapódását Anthony Wesley ausztrál és Christopher Go fülöp-szigeteki amatőrcsillagászoknak sikerült egymástól függetlenül videóra rögzíteniük június 3-án magyar idő szerint 22.30-kor. A másik hasonló jelenséget viszont a távol-keleti Kumamoto városában, Masayuki Tachikawa japán amatőrcsillagász örökítette meg augusztus 20-án, hazai idő szerint 20.22-kor. A felvételeken csak egy felvillanás látszik, amely a bolygó légkörében fellángoló kisbolygótól vagy üstökösmagtól származhat. A robbanások helyén illetve a közvetlen környezetükben visszamaradt sötétebb felhőről egyik esetben sem számoltak be, ami arra utal, hogy kisebb méretű meteoroidok ütköztek a Jupiterbe. A meteoroidok nem hatoltak be mélyen a bolygó felhőrétege alá és a robbanások nem voltak olyan mértékűek, amelyeknek foltképződés lett volna a következménye.
A másik nagy érdekesség és egyben meglepetés az volt, hogy a déli egyenlítői sáv a South Equatorial Belt (SEB) szinte teljesen eltűnt. A vizsgálatok szerint az eredeti sötét sáv felett fényes ammónia kristályokból álló felhő keletkezett, ami elfedi előlünk a jól megfigyelhető sötét sávot. A planeto-meteorológiai előrejelzés szerint néhány hónapon belül kitisztul az ég a Jupiter egyenlítői vidékén, azaz eloszlik ez az ammónia felhő és újra elénk tárul a SEB.
A Jupiter egyébként az egyik legfényesebben ragyogó égitest az esti égbolton, így aki távcsővel szeretné megfigyelni, az könnyen betudja cserkészni. Már kisebb távcsövekkel vagy picit jobb binokulárokkal láthatjuk a két egyenlítői felhősávot és a négy Galilei holdat is. A Galilei-holdak a távcsövünkben a Jupiter két oldalán négy apró, egy vonalban elhelyezkedő fénypont. Ha csak hármat látunk, akkor valamelyik éppen a bolygó mögött vagy előtte tartózkodik. Érdemes megfigyelni még a Nagy Vörös Foltot. A két övezet találkozásánál kialakult anticiklon legalább 350 éve létezik, amit Giovanni Cassinit fedezett fel 1655-ben. A Nagy Vörös Folt láthatósága, azaz a színe hosszú távon jelentősen változik, időnként sötétvöröses színével szinte kiugrik a Déli Egyenlítői Sávból, máskor viszont csak egy üreg a sötét öv oldalán.
Érdemes tudni még a Jupiterről, hogy a hatalmas tömegének és tömegvonzásának köszönhetően befogja a Naprendszer külső tartományaiból érkező üstökösöknek és kisbolygóknak egy részét, amelyek így nem tudnak behatolni a Föld környezetébe és nem jelentenek veszélyt ránk.
