A Napkutatás a csillagászatnak mindig is olyan területe lesz, aminek a gyakorlati élet is nagy hasznát veszi. Ezek azok a kutatások, amelyek igazán izgalmasak még a laikus emberek számára is. Sok olyan tudományos vizsgálat folyik, amelyek az emberek mindennapi életét erősen befolyásoló problémák megoldásához visz közelebb bennünket. Régóta izgatja a tudósokat, hogy milyen összefüggés lehet az időjárás és az egyes naptevékenységek között, illetve vannak-e olyan egyéb hatások, amik kizökkenthetik a megszokott kerékvágásból a földi hétköznapokat.
Egy nemzetközi kutatócsoport 100 év meteorológiai észlelés, a Nap aktivitásadatai és számítógépes szimulációk együttes vizsgálatai alapján fontos összefüggést talált a Föld éghajlatának változása és a naptevékenység között. Ezek a vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a napfoltmaximumkor megnövekszik a sztratoszférikus ózon által elnyelt energia mennyisége 0,1%-kal.
A Napból a Földre érkező energia hatására a trópusokon erősebben felmelegszik az ózonban gazdag sztratoszféra, majd emellett az ózon mennyisége is emelkedik, s ennek következményeként még több energiát tud elnyelni. Továbbá megerősödnek a magas légköri szelek és több átcsatoláson keresztül megindul a csapadék képződését a trópusokon. Az erősebb besugárzásnak köszönhetően a Csendes-óceán egyenlítői vidékén enyhén megemelkedik az óceán felszíni hőmérséklete, ezért több víz párolog el a tenger felszínéről, hűtve azt, illetve megnövelve a légkör páratartalmát és a felhőzet mennyiségét. Ezek után a csapadékot adó felhőket a passzátszelek a térség nyugati részére viszik, ahol esős időt okoznak, ellenben a keleti térség szárazabb marad.
A magasból a sztratoszféra irányából, alulról pedig az óceán felől érkező hatások együttesen erősítik a passzátszeleket. Míg a trópusokon nő, a szubtrópusi térségekben csökken a felhőzet. Ekkor a Csendes-óceán kelet-trópusi térsége lehűl és szárazabbá válik, míg a Csendes-óceán másik oldala melegebb lesz. A víz hőmérsékletének megváltozásának köszönhetően megváltoznak a légáramlások és a tengeráramlatok is. Ezeket a változásokat a napfoltciklus maximuma után 1-2 éven keresztül figyelemmel kísérhetjük. Ha a napfoltciklust is figyelembe vennék az előrejelzéseknél, akkor pontosabban tudnák megbecsülni az eltérő térségek időjárását.
1962 és 2009 között francia geofizikusok folyamatosan vizsgálták a Napnak a 11 éves napfoltciklusának és a Föld tengelyforgásának változása közötti kapcsolatot. Amikor sok folt jelenik meg a Napon, akkor kisebb a bolygónk forgásának ingadozása. A jelenség feltehetőleg azzal kapcsolatos, hogy a naptevékenység ilyenkor a légkörünk magasabb területein megváltoztatja a szelek erejét, és ezek befolyásolhatják a bolygónk tengelyforgásának sebességét.
A naptevékenység hatásának tudják még be amerikai kutatók, hogy egyes laboratóriumokban tárolt elemek radioaktív bomlását lehet, hogy befolyásolja. Eddig viszont úgy tudtuk, hogy egy adott radioaktív anyag lebomlási üteme állandó, aminek fontos szerepe van például az antropológusok számára, hiszen a szén-14 izotóp radioaktív bomlásának ismeretével végeznek kormeghatározásokat.
A kutatók hosszú ideig folyamatosan figyelték a szilicium-32 és a rádium-226 bomlási ütemének kismértékű, évszakhoz köthető váltakozását. A bomlás üteme télen egy kicsivel mindig gyorsabb volt, mint nyáron. Felmerült a kérdés, hogy a fluktuáció valós, vagy egyszerűen a bomlás méréséhez használt műszerek hibájában keresendő a megoldás, amit ugyancsak előidézhet az évszakok váltakozását kísérő hőmérséklet és páratartalomváltozás. A kérdés eldöntésére 2006. december 13-án maga a Nap szolgált perdöntő bizonyítékkal, amikor egy napkitörés részecskék özönét indította el a Föld felé. A mangán-54 bomlási ütemét mérték épp a kitörés alatt, egy enyhe csökkenést figyeltek meg, egy olyan visszaesést, ami másfél nappal a napvihar előtt vette kezdetét. A jelenség alapján nem kizárt, hogy egy eddig ismeretlen részecskét bocsát ki a központi csillagunk.
Már jó ideje ismeretesek a Nap mágneses vihar jelenségei, és azt is régóta feltételezik, hogy a váratlan áramkimaradásokat naptevékenységek okozzák. Ám azt, hogy milyen esetben van a naptevékenységnek kimutatható hatása a Földön, és mikor nincs, még nem sikerült teljesen felderíteni a kutatóknak.
