Ha az időjárás is kedvező lesz, akkor idén ideális körülmények között két nappal újhold után csodálhatjuk meg a Perseida-meteorrajt, amely augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszaka éri el a maximumát.
A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj, melynek szülőégiteste a 109P/Swift-Tuttle üstökös. A meteorrajt közel kétezer évvel ezelőtt jegyezték fel először kínai csillagászok időszámításunk szerint 36-ban. A 8. és 11. század közötti időszakban rendszeres megfigyeléseket végeztek a kínai, japán és a koreai csillagászok a meteorrajról. Viszont a 12. és a 19. század között sajnos csak elszórtan készítettek feljegyzéseket. 1835-ben Adolphe Quételet fedezte fel, hogy az augusztusi meteorok a Perseus csillagkép irányából jönnek felénk, s ezért származik innen a Perseida elnevezés. Giovanni Schiaparelli nevéhez fűződik, hogy a 1864 és 1866 között megfigyelt Perseida meteoroknak kiszámolt naprendszerbeli pályaelemi hasonlóak az 1862-ben megfigyelt Swift-Tuttle-üstökös pályaelemeivel.
Igaz az üstökös csak 130 év alatt kerüli meg a Napunkat és most elég messze jár tőlünk, de bolygónk idén is találkozni fog a meteorrajjal. Mikor az üstökös a Nap közelébe érkezik, a benne levő jég és az abba belefagyott por felmelegszik, s a szublimáció során kiszabadulnak és a szülő égitestéhez közel hasonló pályára kerülnek. A szülőüstökös a Naprendszerben töltött több ezer éve alatt rengeteg törmeléket hagyott maga után és szórta szét a teljes pályája mentén. Amikor ezek a kis porszemcsék bekerülnek a Föld atmoszférájába erős fékező hatás éri a felszín felé haladva egyre sűrűsödő levegőrétegekben. Ennek hatására a levegő és maga a porszem is erősen felizzik, ezért az égen gyorsan áthaladó meteoroid útja során zöldes-kékes fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig lehet látni, s eközben az anyaga elfogy, és a hullócsillag kialszik. Nagyon ritkán lényegesen nagyobbak is előfordulnak, amelyek nagyon fényesek és akár a teliholdnál is fényesebb tűzgömbökként haladnak át a légkörön. A Perseida csillaghullás során több tűzgömb is várható, amelyek közül a legszebbek be is világítják az éjszakai égboltot.
Most péntek 13-án hajnalban van a legnagyobb esélyünk arra, hogy a legtöbb hullócsillagot láthassuk ebből a meteorrajból. S ha az időjárás is kedvező lesz, akkor ideális körülmények között figyelhetjük meg a Perseidákat, mert még a Hold fénye sem fog minket zavarni. Itt a kivilágított Gyula városunkban hosszú órák alatt is csak egy-két meteort pillanthatunk meg, de távol a városi fényektől a sötét ég alatt ugyanekkor több tucat hullócsillagot is láthatunk. Megfigyeléseinket érdemes nem csupán a nyakunkat tekergetve, hanem a földre terített hálózsákon vagy pokrócon fekve végezni, esetleg egy kis kézi távcső segítségével is. Javaslom, hogy a Perseus csillagkép felé nézzünk, de az égbolt bármely részét nézhetjük, hisz a hullócsillagok mindenhol feltűnhetnek. Természetesen nem csupán ekkor érdemes az égboltot figyelni, hisz a hullócsillagok egyébként egész nyáron láthatók. Ebben hónapban viszont különösen sokat megfigyelhetünk, s a gyakoriságuk éjszakáról éjszakára egyre jobban növekszik. Csak győzzük majd kívánságokkal, mert a maximum idején percenként akár több mint száz meteoroid megjelenése sem elképzelhetetlen. Aki babonás az a kívánságai közé becsempészheti, hogy péntek 13-a csak a szerencséről szóljon.
