Negyvenegy éve történt, hogy 1969. július 20-án Holdra szállt az Apollo–11, fedélzetén Neil Armstronggal és Edwin E. Aldrinnal, míg az expedíció harmadik tagja, Michael Collins Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval.
Az Apollo–11 volt az első kísérlet és egyben az első sikeres holdraszállás is. A holdkomp a Hold innenső oldalának egyik lávasíkságán hajtotta végre a leszállást a Mare Tranquillitatison (Nyugalom Tengerén). Amíg Aldrin a felszíni műszereket előkészítette, addig Armstrong feladata volt, hogy mintát gyűjtsön arra az esetre, ha valami gond lenne és azonnal vissza kellene térniük. Miután minden rendben ment egy 2 óra 31 perc 40 másodperces holdsétára indultak, amelyen egy 21,55 kilógrammnyi holdkőzetet és holdpormintákat gyűjtöttek össze.
Rajtuk kívül még öt űrhajóspáros járt a Holdon, így összesen hat sikeres holdraszállást teljesítettek a NASA űrhajósai. Az Apolló-program 1972-ben fejeződött be, és az óta egyetlen embert szállító űrhajó sem hagyta el a Föld körüli pályát. Az űrhajósok által hozott kőzetminták és a kihelyezett műszerek forradalmi változásokat hoztak a Naprendszer kialakulásának és a Föld-Hold rendszer fejlődésének megismerésében.
Az Apollo-expedíciók által gyűjtött holdkőzeteket, amelyek ritka földfémekben gazdagok, újra megvizsgálták. A vizsgálatok során kiderült, hogy a kőzetek sokkal több vízmolekulát tartalmaznak, mint azt korábban hitték. Ha a Holdban kötött állapotban lévő H2O molekulákat összegyűjtenénk folyékony halmazállapotban, akkor térfogatuk megközelítené az észak-amerikai Nagy-tavakban lévő víz mennyiségét.
Az elmúlt években rengeteg új információt szereztünk a Holdról az űrszondáknak köszönhetően. Az új felfedezések többségét az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter-űrszondának köszönhetjük. Az eddigi legfontosabb eredmények, hogy a Holdnak nemcsak a sötét sarkvidéki krátereiben van vízjég, hanem minimális mennyiségben a felszínen is sok helyen előfordulnak H2O-molekulák, amelyeknek napi szinten változik a számuk. Azt is bebizonyították már, hogy több sarki kráterben nem csak vízjég található, hanem nagy mennyiségű szén-dioxid, szén-monoxid, kén és hidrogén is. A Lunar Reconnaissance Orbiter-űrszonda találta meg az eddig ismert leghidegebb helyet a Naprendszerben, -248 Celsius-fokot a Hold állandóan sötét sarki krátereiben.
A Hold keletkezésének időpontjával kapcsolatban is új eredmények születtek. A Föld 4,5-4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. Megszületését követően egy közel Mars méretű égitesttel ütközött össze, amelynek során a kirepült anyag egy része Föld körüli pályán maradt, és ebből állt össze a Holdunk. Elejében úgy gondolták, hogy ez az esemény a Naprendszer összeállása után 30 millió évvel történt, viszont a mai vizsgálatok alapján ezt az időpontot 150 millió évre teszik. Ezt az elméletet a Hafnium nevű elem és a lebomlásával keletkező wolframizotópok vizsgálatával kapták meg. Az eredmények szerint a Hold anyaga akkor repült ki az ősi Földből, amikor már a Hafnium elem már teljesen wolframmá bomlott.
***
A NASA munkatársai nemrégiben kifejlesztettek egy online-játékot, amellyel a holdprogramjukat szeretnék népszerűsíteni, az Alfa Holdbázist. A játékban a holdbázis legénységének tagjaként vehetünk részt egy küldetésben. Egy meteorit csapódik be a holdbázisba és a helyzet kezd kritikussá válni. Feladatunk a legénység tagjaként, hogy a hibát kijavítsuk és az életfenntartó rendszereket visszaállításuk alig 25 perc alatt. A valósághű érzet érdekében a NASA munkatársai igényes grafikai megoldásokkal és élethű holdi körülményekkel tervezték meg a játékot.
Aki kedvet érez a játékhoz, az letudja tölteni innen.
