A Cseh Tamás Program keretében a Gyulai Várszínház újabb kitűnő zenészekből álló bandát hívott meg kamaratermébe. A Bágyi Balázs New Quartet március 3-án este akusztikus megszólalásban adott koncertet: a dobokon, zongorán, szaxofonon kívül csupán a bőgő kívánt némi rásegítést hangerőben. A jazzcsapat nem véletlenül szorította háttérbe az elektronikus erősítést, annak ellenére is, hogy az instrumentumok nem mindig a megfelelő arányban csendültek fel, az est az unplugged koncertek bensőségesebb és részletgazdagabb atmoszférájával ajándékozta meg a gyulai közönséget.
A több mint másfél órás műsorban a névadó zenekarvezető saját szerzeményeit hallhattuk, javarészt az együttes Easy Landing (könnyű landolás) című lemezéről. Az első szám a szerző egy korábbi zongorájáról kapta a Mr. Bechstein címet. Semmi faxni: az ütem megadása, majd ízléses mennyiségű taktusok után jöttek be a hangszerek a partitúrába. A könnyed, több stílusjegyet is felsorakoztató koncerten a négy zenész megidézett hard bopot, szvinget, kortárs zenét és népzenei dallamokat is, aminek köszönhetően igazán egyedi dallam- és ritmusvilágot hallhattunk a színpadról.
Bágyi Balázs 1998-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén szerzett diplomát, azóta bejárta a világot, több zenekar vezetője, dalszerzője, nem mellesleg a Magyar Jazz Szövetség elnöke. Ám nemcsak az szokatlan, hogy az ütős neve jegyzi a dalokat, Bágyi Balázs a bőröket és a réztányérokat sem a mindennapi módon üti. Bravúros játékában nagy hangsúlyt fektet a finom díszítésekre, a ritmusok és ütemek dallamosságára, ugyanakkor nem hagyja, hogy mindez a dinamika rovására menjen, sőt.
Ávéd János szaxofonos is fülhallomást sok időt töltött már fúvósával: a virtuóz muzsikus nemcsak energikus módon fúj, de hangszeréből a szépséges motívumokon túl időnként elképesztő hangokat, üveghangokat, éteri felharmonikusokat is kicsikar. Oláh Péter bőgős a precíz, pontos alapokért volt a felelős, kár, hogy a hangszer kihangosítása ellenére sem hallottunk eleget szólóinak finomságaiból. A Junior Príma díjas zongorista, Oláh Dezső zongorajátékában egyszerre voltak felfedezhetők a komolyzenei tanulmányok, a nyitottság az újításokra, valamint az átlagon felüli ritmusérzék.
A változatos hangulatú dalokat felsorakoztató előadáson mindenki megtalálhatta a maga ízlésének megfelelő improvizatív bepobot, húzós groove-okat, lovagló szvinget vagy dallamos jazzballadákat. Jól is jött a változatosság, ugyanis a közönség méltatlanul kevés, mintegy félszáznyi tagja között ezüsthajú hölgyek és urak, középkorúak, tinédzserek, de még gyerekek is tapsoltak. "Könnyű landolás" volt, minden réteg jól szórakozott, és a koncert végén egyként követelt – és kapott – ráadást.
