Egy kitűnő alakításokkal tarkított, zseniális előadáson szórakozhatott a gyulai közönség február 25-én, az Erkel Ferenc Művelődési Központ színháztermében. A Turay Ida Színház ez alkalommal John Steinbeck Egerek és emberek című regényének színpadi adaptációját hozta el városunkba. A darab több szempontból is lenyűgöző volt, így a mintegy ötszáz fős nézőközönség tagjai biztosan nem bánták meg, hogy aznap este kimozdultak otthonról.
A történet az 1930-as évek Amerikájában játszódik, amikor is a munkásemberek tanyákon keresték meg a kenyérre valót, majd ha úgy látták jónak, akkor továbbálltak. Ezek a szegény ördögök család és barátok nélkül éltek, és mit sem törődtek embertársaik sorsával. Nem úgy azonban két főhősünk, a Viczián Ottó által megformált George, valamint a Kaszás Géza által alakított bivalyerős, ám szellemileg fogyatékos Lennie, akik együtt járták az országot. George vigyázott Lennie-re, aki nagyon szeretett megsimogatni minden puha és aranyos dolgot, az egereket, a kutyákat, a nyulakat, egy szép női ruhát, vagy hajzuhatagot. Ám mivel nehezen tudta felfogni a világ dolgait, na meg persze erőben sem szűkölködött, sokszor akarva akaratlanul is bántotta a körülötte levőket. Egy efféle ballépés miatt főhőseink épp menekülőfélben vannak, ám másnap szerencsésen munkába tudnak állni egy új farmon.
Az előadás tíz igazán frappáns karaktert sorakoztatott fel, köztük a kekeckedő Curley-t, a gazda fiát és az emberséges kocsist, Slim alakját. Említést érdemel még Cs. Németh Lajos is, aki valamiféle felfoghatatlan természetességgel testesítette meg a félkezű, sepregető munkást, Kendy-t. Az idős alak a darab első felében folyton egy ócska farekeszt húzgált maga után pórázon, melyben gyenge, öreg kutyája feküdt. Lennie gyermeki bugyutasággal elejtett mondatai mellett ez az öreg kutya jelentette a darab egyik humorforrását.
Főhőseink pénz szűkén úgy döntöttek, hogy Kendy-t is beveszik tervükbe, miszerint felhagynak a vándorlással és vesznek egy saját tanyát. Boldog ábrándozásaik közepette már-már el is hihettük, hogy a hármas-fogat valóra váltja e reményét, ám ezúttal elmaradt a happyend. A gazda menye ugyanis csinos, kirívó és kacér teremtés volt, aki igen kedvesen bánt Lennie-vel. A nő még azt is megengedte neki, hogy megsimítsa a haját, de aztán hiába kérte, Lennie nem akarta elereszteni őt, s végül ijedtében eltörte a nő nyakát. Menekülni kellett. George tudta, hogy a Lennie nyomába eredő csapat meg fogja ölni barátját, de ő talált rá először a férfira. Mesélni kezdett neki. Mesélni arról, hogy milyen is lesz az a kisfarm, amiről annyit álmodoztak. A hangja meg-meg csuklott közben. Sejthető volt már a végkifejlet – ám mi a nézőtéren még mindig azért imádkoztunk, hogy ne ölje meg azt a félnótást...
A darab tulajdonképpen valamelyest sokkolhatja is a nézőt, hiszen rengeteg mindent, eseményt és érzelmet tömörít magába. Van benne humor, rémület, izgalom, kedvesség, báj, szeretet, gonoszság, csalfaság és könnyek. Az előadás nyújtotta élmény épp olyan, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnék, melyen percenként változnak a körülmények, de végül mégis azt érezzük, hogy megérte befizetni az útra.
