Megint elment valaki, akiről úgy gondoljuk, hogy sajátos gyulai jelenség volt, talán az utolsó az olyan fajta emberek közül, akik helyett nem terem másik. De hogyan is tudnánk megfogalmazni, ki volt a 91 évesen távozott Herczeg Gábor késes és köszörűsmester?
Szakmájának említése ugyanis önmagában nem adja vissza a lényeget, pedig abban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hiszen csaknem 66 évig művelte, sokféle elismeréssel fémjelezve, magas színvonalon. Részben ennek szólt a Gyula város kiváló polgára kitüntetés is, de annak is, hogy a múlt század közepétől több mint két évtizeden át szervezte a gyulai úszó- és műugró sportot, illetve az ifjabb korosztály nevelőjeként, számos kimagasló eredményt felmutató sportoló került ki keze alól.
Hogy mitől tartozott ezeken túl Herczeg Gábor a különleges és furcsa, némelyek számára talán titokzatos gyulai polgárok sorába, csak az tudja igazán, aki közelebbről is ismerte. Aki járt Karácsonyi János utcai házában, az egykori püspöki, ma tréfásan, saját nevére utalva, „herczegi rezidenciának” nevezett házában, az megcsodálhatta helytörténeti tárgyú könyvtárát. Külön gyűjteményt képez benne a megyei és a gyulai gyűjtemény, vagy pl. egy kis vasúttörténetikönyv-együttes is. Az ő esetében a könyvtár nem csupán dekoráció volt, erről imponáló ismeretei gyorsan meggyőzhettek bárkit, aki beszédbe elegyedett vele. Helytörténeti, lokálpatrióta szenvedélyéből fakadóan hosszú éveken át fényképezte és archiválta a lebontásra ítélt gyulai házakat, amelyből szintén tekintélyes gyűjteménye állt össze. Felesége, Tarnay Etelka, akitől most 62 év után választotta el a halál, mindvégig támogatta a helytörténet iránt megnyilvánuló szenvedélyét.
Az Eszperantó téri, bolthajtásos műhely, szinte élete utolsó pillanatáig, a barátok, az ismerősök népes tábora számára társas találkozóhely, napi rendszerességgel ismétlődő beszélgetések színhelye volt. A mesterből szinte ömlöttek a régi Gyuláról szóló ismeretek, melyik házban ki lakott, milyen történet fűződött hozzá, de egy megélezett bicska átvételét sem lehetett megúszni négy-öt adoma meghallgatása nélkül. A kis műhely, egy emberszabású, polgári világ tükre, most végképpen elhomályosult.
