Domokos tanár úr mindig ment valahová. Dolgozni, a barátaihoz, a kertbe, egy rendezvényre, a boltba – aktív volt és fáradhatatlan. Még nyugdíj után is úgy pattant fel a biciklire, mint egy húszéves, s egész a közelmúltig láthattuk alakját, amint apró lépésekkel rója a város utcáit. De akármennyire sietett, ha ismerőssel találkozott, mindig volt ideje egy barátságos köszöntésre, amit egy gyors megbeszélés követett egy napi ügyről, azt pedig egy odaillő anekdota emlékeinek gazdag tárházából. Aztán egy újabb és még egy, vidáman csillogó kék szemmel elbeszélve. Minden élethelyzetre volt egy jó tanács, egy biztató szó, mély bölcsességgel és derűs optimizmussal fűszerezve. Ha az ember őt hallgatta, megnyugodott és felüdült, s utána könnyebb volt a napi teher. Mert ha ő ilyen tartással és energiával tudta élni az életét, nekünk sem lehet okunk a panaszra. Ő ugyanis nem csak tanította a történelmet, hanem át is élte annak majd egy évszázadát – méghozzá nem is akármelyiket.
Domokos György tanár úr tősgyökeres gyulai, németvárosi családban született 1924. augusztus 23-án. Iskoláit mindvégig Gyulán végezte. Előbb a németvárosi katolikus elemi iskolában, majd a fiú polgáriban, ahonnan különbözeti vizsgával iratkozott át a Gyulai Római Katolikus Gimnáziumba. Életpályája mindvégig egybekapcsolódott elválaszthatatlan jó barátjáéval, Lindeisz Ferenc tanár úréval. Az érettségit követően a szegedi egyetem történelem-földrajz szakán tanult 1945 és 1950 között. Harmadéves egyetemistaként emlékezetes cikket írt az 1948-as, elcsalt választások kapcsán, bátran vállalva nézeteit. 1951-ben Dombóvárra nevezik ki, de kérésére a döntést megváltoztatják, így szülővárosába, az egykori iskolájának jogutódaként működő Erkel Ferenc Gimnáziumba kerül. Tanári pályája innentől kezdve mindvégig Gyulán bontakozik ki. 1952/54 között a gimnáziumi tanársága mellett a szakérettségi tanfolyamon osztályfőnök. 1955-ben kötött házasságot Fabula Máriával, 1956-ban született meg György nevű gyermekük.
Domokos Gyurka bácsi igazi tanáregyéniség volt. A szó klasszikus értelmében, aki hivatását az emberi, szakmai tisztességre építette. Fél évszázadot is meghaladó tanári pályája alatt mindig az ifjúság, a diákság iránti szeretet irányította munkáját. E szeretetért cserében hasonlót kapott. Megszámlálhatatlan sok tanítványa között nem találni olyat, aki ne jó szívvel gondolna rá.
Tanár úr a nehéz időkben is hű maradt önmagához, neveltetéséhez, értékrendjéhez. Az elválaszthatatlan két jó baráttal, Banner Józseffel és Lindeisz Ferenccel a régi gimnázium értékeinek fenntartója, megőrzője volt, s az alapértékekből semmiféle csábítás hatására sem volt eltéríthető. Nem volt hajlandó belépni az állampártba még akkor sem, amikor igazgatóhelyettességet ajánlottak fel neki egy párttagság fejében.
A régi gyulai polgárcsaládok gyermekeik gimnáziumba lépése előtt azt számolgatták, hogyan kerülhetne gyermekük a három jó barát valamelyikének szárnyai alá. Tartás, elegancia, szakmai igényesség, tisztesség voltak személyiségének legmarkánsabb vonásai, legfőbb jutalma pedig: sok-sok, tanára példáját követő értelmiségi. Évtizedeken át részt vett a felnőttoktatásban a dolgozók gimnáziuma, illetve a gimnáziumi levelező tagozat vezetőjeként. Sok tudományos ismeretterjesztő előadást tartott a történelem, illetve a földrajz témaköréből. Emlékezetesek alkalmi megemlékezései, ünnepi beszédei. Újságcikkeiben nagy felelősséggel szólalt meg közérdekű témákban. Széles körű, alapos tárgyi tudása, színes előadó-képességgel, szellemes anekdotázó tárgyalásmóddal párosult. A történelemtanításban tántoríthatatlanul törekedett az objektivitásra.
Hazug szót nem mondott ki. A közügyek iránti érzékeny érdeklődése indította arra, hogy tevékenyen közreműködjön a köz ügyeinek gyakorlati intézésében. Csak életkorát tekintve kezdődtek nyugdíjas évei 1984-ben, még két évtizedig folyamatosan tanított. Előbb az Erkel Gimnáziumban, majd 1992-től a katolikus gimnázium újraszervezésétől a Karácsonyiban, illetve a Bay Gimnáziumban. A katolikus gimnázium újraindításakor Lindeisz tanár úrral egyetemben adták azt a szellemi és érzelmi tőkét, amely nélkül nem születhetett volna újjá az iskola – amelyben aztán két unokája is leérettségizett.
Gyurka bácsi példája annak, hogy egy értelmiségi hogyan szolgálhatja azt a közösséget, amely őt adta és fölnevelte. De ugyanúgy példája annak is, hogy egy értelmiségi hűsége, szeretete a nehezebb időkben is megmarad és követőkre is talál. Ezért is érdemelte ki méltán egész élete folyamán odaadóan szolgált városától a Kiváló Polgár kitüntető címet 1998-ban.
Domokos tanár úr most elment közülünk. Sokan emlékezünk rá – volt tanítványai, kollégái és barátai; és sok minden emlékeztet rá – többek között a róla elnevezett történelem-földrajz előadóterem szeretett iskolájában. Bármerre nézünk, ott látjuk életének – egy gazdag és tevékeny életnek és munkásságnak - nyomait.
Nagyon fog hiányozni mindannyiunknak.
