Noha Vári Fábián László pályájának vezérfonalát költészete adja, műfordítói, népdalgyűjtői és prózaírói munkássága sem elhanyagolható. Mint mesélte, a szovjet hatalom által behatárolt szellemi, irodalmi közegben, cenzurális viszonyok között nem volt könnyű az indulás. Egész életére rányomta a bélyegét, hogy apját 18 esztendősen a szovjet lágerekbe hurcolták jóvátételi munkára. – Ha a 60-as években Kárpátalján három-négy férfiember összejött, különösen, ha egy liter bor is az asztalra került, tíz perc múlva a lágerélményekről folyt a beszéd. Ezt szívtam magamba, ezt tanultam meg arról, hogy mi a múlt – idézte fel emlékeit a költő.
Vári Fábián László az ungvári egyetemre kerülve, 1968-ban, forrongó világba csöppent, hiszen erre az időszakra tehető a kárpátaljai magyar közösség öntudatra ébredése, kulturális életének föllendülése. A fiatal költő tagja lett a Kovács Vilmos író szellemi köréhez tartozó Forrás Stúdiónak, amely ellen 1971-ben hajsza indult. – Burzsoá magyar nacionalisták lettünk húszévesen – emlékezett vissza a költő a diktatúrában eltöltött évekre. Az ellenzéki mozgalmakban való részvétele miatt kicsapták az egyetemről, és 1972-ben besorozták a szovjet hadseregbe. Féléves kiképzés után az NDK-ba vitték, ahol egy légvédelmi rendszer hordozható kilövőállomását bízták rá egészen addig, amíg el nem rontotta az egyik gépet. Élményeit 2011-ben megjelent, Tábori posta című önéletrajzi emlékezésregényében írta meg.
A politikai retorzió természetesen irodalmi pályájára is kihatott, a hatalom által elrendelt szilencium igencsak hosszúra nyújtotta a pályakezdés időszakát. Bár első versei a 60-as évek végén láttak napvilágot, önálló kötettel csak 1991-ben jelentkezett. Lírájának egyik legfőbb forrásává a népköltészet vált, verseiben a sűrített beszédmód és a szürrealista látásmód egyaránt fellelhető. Az esten balladagyűjtő szenvedélyéről is szó esett. Az első népdalgyűjtőútra elsőéves egyetemistaként, kötelező feladatot teljesítve indult el, a következő évben azonban már saját kedvére járta a falvakat, hogy felkutassa a kárpátaljai magyarság népballadáit. Talán nem véletlen, hogy a szerencse népmesékbe illően talált rá egy sikertelen gyűjtőútról hazajövet: a jogdíjat borban mérő kőműves segéd, Árpi hat balladát énekelt fel neki a sebtében beszerzett orsós magnetofonra. A költőnek és társainak a kultúrmisszót teljesítő Forrás Stúdió berkein belül, Stumpf Benedek András vezetésével, 75 balladatípus 120 változatát sikerült összegyűjteniük 1970 és 71 nyarán.
Az esten felolvasott szövegekből sokrétű líra bontakozott ki, amelyben a közéleti-politikai verseknek éppúgy helye van, mint a szerelmi és az emberi értékek pusztulásáról valló költeményeknek. Dr. Elek Tibor megfogalmazása szerint Vári Fábián László költészete szembenézés a romlás és a pusztulás lehetőségével, mégis bajvívó magatartás jellemzi, hiszen költői világa a megtartó értékeket igyekszik fölvillantani. A szűkre szabott idő miatt a szerző készülő új regényéből, a Vásártérből nem hallhattunk részleteket, annyit azonban megtudtunk, hogy az önéletrajzi ihletésű könyv a szerző gyerekkorát idézi meg.
A költő első gyulai irodalmi estjén archaikus világba kalauzolta hallgatóságát, ugyanakkor múltból merítkező, historizáló költői beszédmódja olyan örök és aktuális témákkal párosult, amelyek maivá és időszerűvé tették líráját. Vári Fábián László értéktelenségben is értéket kereső költészetének darabjait egyszerűen jó hallgatni – időtlenül.
