Húsz éve szolgál hűséggel és alázattal Hegedűs István református lelkipásztor Gyulaváriban. Két évtizednyi áldozatos munkája alkalmából hálaadó istentiszteletet rendezett január 18-án délután a Gyulavári Református Egyházközség. A mintegy kétórás ünnepségen a városvezetés és az egyházmegye képviselői, valamint a helyi gyülekezet apraja-nagyja köszöntötte a jubiláló lelkészt a gyulavári református templomban, és adott hálát érte a Mindenhatónak.
Katona Gyula esperes Pál apostol szavaival üdvözölte a gyülekezetet. A zsoltárok után, az igehirdetés során a bibliai Józsuénak a sikemi országgyűlésen tett hitvallásához hasonlította az ünnepet, amely ezúttal is azt hirdeti, hogy az emberi erőfeszítések mögött és az áldozathozatalok mellett ott áll, és megáldja azokat az Isten. Az ige után az esperes hálát adott az Úrnak a gyülekezetért, a presbitériumért és a közöttük az elmúlt húsz esztendőben „világító fáklyaként” szolgáló lelkipásztorért és annak családjáért, majd áldást kért mindezekre.
Török Lajos, az egyházközség gondnoka köszöntötte a jelenlévőket, majd Hegedűs István vezényletével a hittanos gyerekek énekkel dicsőítették az Urat.
Markó István egyházmegyei gondnok köszöntőjében a nagytiszteletű ünnepelt előéletét idézte fel, aki a Hajdúságból érkezett megyénkbe: nyolc évig Köröstarcsán szolgált, ahol azóta is visszavárják.
- Történelmi időkben, ideológiai megosztottságba szólította az Úr a Gyulaváriba, hogy rendet tegyen a lelkekben és a községben, ahol azóta is rend van és béke. Az Úr egy olyan embert küldött ide, aki Isten embere, alázatos, hűséges és engedelmes – hangsúlyozta Markó István.
Dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere ünnepi beszédében a gyulai keresztény felekezetek szerepének fontosságát is hangsúlyozta.
- Az utóbbi években és évtizedekben az emberek többsége inkább munkát keres, és kevesen vannak, akik hivatást választanak. Ha valaki igaz hivatásra lel, akkor az egész életét fel tudja tenni rá, ugyanakkor ő maga is sokkal erősebb tartást nyer általa. Persze, a döntés és az elköteleződés sosem egyszerű. Hegedűs István energiával, igyekezettel sok mindent megvalósított Gyulaváriban: sikerült felújítani a templomtornyot, a ravatalozót, sikerült rendbe tenni a templom környékét. Ám ezek csak a messziről látszódó dolgok. Sokkal fontosabb, hogy ez a kis, nagyjából kétszáz fős gyülekezet igazi alkotó közösségként képes működni, megtartva egységességét és identitását. Nyilván Hegedűs István tisztségének vannak kötelező velejárói, melyek napjai nagy részét meghatározzák, de ezek ellátásán túl rengeteg olyan feladatot vállal, melyek arról tanúskodnak, hogy mennyire komolyan is veszi hivatását. Lelkipásztori és egyházmegyei lelkészi főjegyzői teendői mellett sok időt szentel a közösségépítésre, kirándulásokat, hangversenyeket szervez, foglalkozik Bay Zoltán hagyatékával, rendszeresen ellátogat a Szép Alkony Idősek Otthonába, és feleségével együtt tagja az Erkel Ferenc Vegyes Karnak is. Nagy népszerűségnek és köztiszteletnek örvend, és nemcsak az egyházközség tagja körében, hiszen felekezeti hovatartozástól függetlenül meghallgatja mindig az embereket, és nemcsak vallási témában, de mindenféle lelki ügyben. Törődik gyülekezetével, személyes kapcsolatot ápol mindenkivel, és ami talán a legfontosabb: mindenkire egyformán, emberként tekint. Ha viszont őt kérnénk meg, mondja el, mit csinál, jó eséllyel csak annyit válaszolna: Isten dicsőségéért dolgozik – méltatta a lelkészt a városvezető.
Gyuricza István tiszteletbeli presbiter gyülekezeti megemlékezésében négy szóval foglalta össze az ünnepi pillanatokat: várakozás, beteljesülés, évforduló és emlékezés. A várakozás, amellyel egy keresztény ember várja a Megváltót, és amellyel húsz évvel ezelőtt várták az új lelkipásztorukat. A beteljesülés, mert Hegedűs István megérkezett, és megkezdte a gyülekezet irányítását. Az évfordulók rengeteg alkalmat adnak az ünneplésre, ezúttal az Isten segedelmével eltelt húsz esztendőnek szól az ünnep. Ami alatt megszépült a templom toronysüvege, megvalósult kisharangjának pótlása, az orgona felújítása, a templomi padok fűtése, és más jelentős felújítások a templomban, a gyülekezeti háznál és a temetőben is – hallhattuk Gyuricza István emlékezetében.
A gyulavári és újvári idősek klubjának bibliakörei énekkel köszöntötték a lelkipásztort, majd Mányoki Imre presbiter Túrmezei Erzsébet Csodákra emlékezni jó című költeményét adta elő.
Hegedűs István lelkészi emlékezésében a 1995. január és az idei év eleje közötti időszakra emlékezett.
- Amióta Gyulaváriban megkezdtem szolgálatomat, 20 esztendő telt el, azaz 240 hónap, 7300 nap, 175200 óra, vagy 10 millió 512 ezer perc. Isten azonban időnket másképpen méri: Isten előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Így számolva a húsz évet, az vagy 7 millió 300 ezer esztendő, vagy 28 perc 48 másodperc. Ám akárhogy számoljuk a múló időt, fontos, hogy számoljunk az örökkévaló Istennel, életünk urával, aki ura Földnek és Mennynek, múltnak és jövőnek. Szálljunk hozzá szívünkből hőn fohászkodás, méltón szenteljünk néki hálaünnepet – hangzott a hálaadás Hegedűs István beszédében.
Két évtizednyi emlékének lajstromában az is szerepelt: 277 embernek szolgáltatta ki a keresztség szentségét, 183-an kapták meg hitük megerősítését a konformációban, 33 pár kérte és kapta meg Isten áldását házasságára, valamint 686 alkalommal állt a ravatal mellett, s hirdette a vigasztalás szavait. Mindez idő alatt az egyházmegye három esperesének volt helyettese. Húsz év alatt 4158 istentiszteletet és bibliaórát tartott, valamint 5287 hittanórát.
- Mindezek csak száraz számadatok, de folyt a magvetés, és hisszük, hogy nem hiába. Ki fog kelni az igemag, és meghozza harmincszorosát, hatvanszorosát, százszorosát. Valamikor más a vető és más az arató. Arattam én is elődeim magvetését, és hiszem: utánunk is aratnak majd, ha Isten áldás esőjével ajándékozza meg Gyulavári népét. Ez a küldetésünk, azért van gyülekezet, pásztor és nyáj, hogy vessük a magot. Nem önmagáért van a gyülekezet, hanem azokért, akik nincsenek benne. Küldetésünk, hogy együtt hirdessük Isten élő és ható igéjét, hogy sokan meghallják, befogadják és nyerjenek általa új életet – mondta a gyulavári lelkész, majd Lukátsi Vilma Ében Háézer versét szavalta el.
A lelkészi emlékezés után az egyházközség egy szép palásttal ajándékozta meg pásztorát, és virággal köszöntötte a lelkész hitvesét, majd dr. Görgényi Ernő egy Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójára kiadott ezüstérmet ajándékozott Hegedűs Istvánnak.
Dr. Kádár Péter gimnáziumi igazgató, előd-lelkipásztor köszöntőjében tiszteletét fejezte ki Hegedűs István iránt, aki alázattal, hűséggel és szívós munkával a legapróbbaknak látszó dolgokból is nagyot tud építeni. Példaként a gyulavári temetőkateszterének elkészítését hozta fel.
Tóth Márta kórházlelkész a húszéves jubileumon a 20. zsoltár néhány versével köszöntötte a lelkészt és feleségét.
Petrás János baptista gyülekezetvezető barátjaként és lelkésztestvéreként üdvözölte Hegedűs Istvánt. Beszédében kifejtette azt a csodát, amelyben egymás munkáját segítik, és ahogy hálaadó istentiszteletek és imahetek alkalmával összejárnak gyülekezeteik.
Dohányos Mihály, a Gyulaváriért Egyesület elnöke megköszönte Hegedűs István sokévnyi áldozatkész és lelkiismeretes munkáját, amelyet nemcsak a városrész gyülekezetéért, hanem egész Gyulavári lakosságáért végzett.
Markó István igei köszöntéseket olvasott fel, amelyet Nagy László lelkészi főjegyző, Szabó Endre és Sípos Tas Töhötöm, az egyházmegye volt esperesei küldtek az évfordulóra.
A köszöntők sora után ezúttal a Nátor Éva által kísért és Perlaki Attila által vezényelt gyulai Erkel Ferenc Vegyes Kar adott ünnepi műsort. A kórus, amelyben a jubiláló lelkipásztor évek óta énekel, hirdeti az Úr dicsőségét, akinek végtelen kegyelméből többek között a zene is gazdagítja az ember lelkét, életét.
A kórusművek után Hegedűs István megköszönte a jelenlévők közös örvendezését, a gyülekezetnek a palástot, családja támogatását, majd hálát adott Isten segítségéért, és áldást kért további szolgálatára, a gyülekezetre és Gyulavárira. Ámen.
A záróének után Katona Gyula esperes kért áldást a pásztor munkájára, majd nemzeti fohászunk közös éneklésével zárult a jubileumi ceremónia.
