Tekintélyt parancsoló karácsonyfakolosszussal gazdagodott a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház Gyermekosztálya. Az ünnepi dekorációban pompázó fa Gyula Város Önkormányzatának kezdeményezésére, valamint a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. és az aRt Copy Studio Kft. közreműködésének hála díszítheti a gyermekosztály udvarát az ünnepek alatt. A színes díszekkel ékesített fenyőóriás átadása alkalmából december 18-án karácsonyi ünnepséget rendeztek az intézményben, melyen a Mikulás is meglepte a gyermekeket.
Az ünnepi összejövetelen Kepenyes Pál kisebb hangszerbemutatóval egybekötött interaktív műsorral kedveskedett a beteg gyermekeknek – hátha gyorsabban megérkezik így a Mikulás. Előadása alatt a kicsik valóban nem unatkozhattak, hiszen a muzsikus el nem fogyó kérdései révén nekik is ki kellett venniük a részüket a produkcióból. Kepenyes Pál műsorán a pöttömök, de még a felnőttek is kellemesen szórakoztak, így nem volt hiány az őszinte, gurgulázó kacagásokból sem.
Dr. Bódi Piroska főorvos, csecsemő és gyermekgyógyász ünnepi köszöntőjében arról beszélt, miért is díszítjük fel évről évre a karácsonyfát, és egyáltalán mikor vált az ünnep szimbólumává a díszekkel ékesített fenyő. Beszédéből megtudtuk, hogy egy 15. századi feljegyzés tett először említést a karácsonyfáról, melyet akkoriban még almával és megszenteletlen ostyával díszítettek. A karácsonyfa állítás Magyarországon a 19. század első felében terjedt el, hagyománnyá pedig a 20. század elején vált. Országonként, de házanként is változó, hogy a családok hogyan és mivel dekorálják a fát, ám azt kevesen tudják, hogy ünnepekkor a fenyőt szaloncukorral díszíteni sajátosan magyar szokás.
Az ünnepségen dr. Görgényi Ernő polgármester gyermekkorának egyik legkedvesebb meséjét, a Kippkopp karácsonya című történetet idézte fel apró közönségének. Kippkopp egy kis gesztenye ember, aki ott lakik a feldíszített karácsonyfán. Gesztenye a hasa, gesztenye a feje és pálcikából van a keze meg a lába. A mese arról szól, hogy Kippkopp nagyon türelmetlen, toporog, és egyszerűen nem bírja kivárni, hogy mikor jön már a karácsony este.
- De persze hiába türelmetlen, hiába toporzékol, attól még az idő nem telik gyorsabban. Barátja elmagyarázza neki, hogy türelmesnek kell lenni, mert előbb utóbb úgyis elérkezik az ajándékozás ideje, amikor együtt vannak azok, akik szeretik egymást. Hiszen mindennek eljön az ideje, nemsokára a Mikulásnak is, aztán a Jézuskának, a karácsony estének és eljön az ideje annak is, amikor meggyógyultok és haza tudtok menni és otthon lehettek a családotok körében. Csak türelmesen ki kell várni – foglalta össze a mese mondanivalóját dr. Görgényi Ernő.
A városvezető végül egy halom szaloncukorral is meglepte a kicsiket, hátha ezáltal is rövidülhet majd az a bizonyos várakozás.
A köszöntők után újra a muzsikáé lett a főszerep. Kepenyes Pál közreműködésével a gyermekek együtt énekelték a Hull a pelyhes című dalt, melybe épp hogy csak belekezdtek, kopogás és csengőszó hallatszott a bejárat felől. Az ajtó kitárult és belépett rajta a Télapó. A kicsik egy részének tátva maradt a szája, a többiek viszont majd leestek a székről annyira pipiskedtek, hogy el ne veszítsék szem elől a nagyszakállút. A Mikulás előbb egy történetet osztott meg a gyermekekkel, majd el is dúdolt velük néhány ünnepi éneket. A Télapó persze ezúttal sem érkezett üres kézzel, így látogatása végeztével naranccsal és maréknyi szaloncukorral ajándékozta meg a gyermekosztály lakóit.
