Gyula belvárosában, a gótikus téglavár szomszédságában napról napra láthatjuk, ahogy megújul a Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastély. A kastélyt felújító munkálatok várhatóan 2014. december 31-én befejeződnek, jövő év közepétől pedig látogathatóvá válik a kastély, amelyben sokrétű, interaktív kiállítás formabontó eszközökkel teszi megélhetővé és megtapasztalhatóvá többek között a cselédség mindennapi életét és feladatait is.
A Gyulai Hírlapnak dr. Lukács Zsófia építész tervezőművész, a kastély tárlatának társkurátora elmondta, jelenleg a kiállítás tervezésének végső fázisában járnak. Hamarosan elkészül a forgatókönyv, amely alapján meg lehet valósítani a kastély enteriőrjét, hogy mely tárgyak lesznek kiállítva, hová kerülnek, és mi lesz alájuk írva.
Dr. Lukács Zsófiától lapunk megtudta, a tárlat célja, hogy bemutassa, hogyan éltek egy kastélyban, ki fűtötte a kályhákat, hány liter víz fogyott egy nap, ki mosta a grófnő fehérneműit, és egyáltalán hol, hogyan éltek a cselédek, akik egy grófi család mindennapjait tették láthatatlanul és szinte észrevétlenül kényelmessé. A gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont új kiállításán ezekre a kérdésekre is választ kapunk.
– A kiállítás tematikája nem áll meg a pompás terek, falfestmények és a családtörténet bemutatásánál, hanem végigvezeti a látogatót az arisztokrata világ életének ezen eldugott és alig kutatott területén is. Egy közel harminctermes kastély zökkenőmentes „működtetését” nem kevés belső és külső szolgáló összeszokott munkája tette lehetővé, akárcsak egy mai szálloda esetében. A kastélyban helyt álló belső cselédek egy életen át szolgálták urukat, aki biztos megélhetést, előremenetelt, nyugdíjat és műveltséget biztosított számukra. A cselédségen belül is komoly hierarchia uralkodott, mindenkinek megvolt a maga feladata, felelőssége és hatásköre. Az interaktív kiállítási installációk segítségével a látogató képet kap erről a láthatatlan rendszerről, megismerheti minden beosztott feladatát és életmódját, sőt a kastélyban valaha ténylegesen szolgált személyzetet is módunkban áll bemutatni – hangsúlyozta az építész tervezőművész.
Dr. Lukács Zsófia tájékoztatása alapján a kiállítás formabontó eszközökkel teszi majd megélhetővé – esetenként megtapasztalhatóvá – a cselédség mindennapi életét és feladatait. Kipróbálható lesz a cipőpucolás időrabló, de szinte művészi tehetséget igénylő mestersége, meg lehet emelni a szobalányok által naponta cipelt vasalót, a mosási utasítások birtokában akár magunk is elboldogulhatunk a vegyszer nélküli világban, bekukkanthatunk egy inas rekonstruált lakószobájába – melyet egyből össze is hasonlíthatunk a házvezetőnő kényelmes hálószobájával. Mivel az ő feladata volt a női személyzet irányítása, valamint a fehérneműk és az edények rendben tartása, a legmegbecsültebb személy volt a hátsó fertályon. Olyannyira, hogy még az is megesett, hogy a lánya végül mesébe illő módon grófné lett III. Wenckheim József oldalán…
A szobákban nemcsak a tárgyak, hanem a fények is segítenek bennünket az egykori kastélybeli élet megismerésében. Megtudhatjuk, hány gyertya világította meg esténként a hatalmas termeket, és ennek mekkora fényereje volt a mai fényigényekkel összehasonlítva. Fénykockák hívják fel a figyelmet az érdekes részletekre is. A cselédrész kiemelt helyisége a konyha volt, ami – többé-kevésbé változatlan felállásban – közel kétszáz éven keresztül szolgálta az épület lakóit. A legelső, barokk kori konyha régészek által feltárt falai felett virtuális rekonstrukciók segítségével ismerkedhetünk meg annak korabeli használatával és tárgyaival, miközben egy másikon a száz évvel későbbi állapotról kapunk képet. Kedvünk szerint recepteket is letölthetünk, de módunk lesz összehasonlítani a 18. és a 19. századi konyhák eltérő technológiáját is. S ha ez még nem lenne elég, egy külön szoba csak a kastélyban tárolt tárgyakon keresztül mutatja be annak sajátos működését: az élelmiszertárolás rafinált módozatait – ne feledjük, hűtő, bevásárlóközpont és tartósítószerek nélkül kellett a kastély egész éves ellátmányát biztosítani –, a díszedények és ezüst evőeszközök, az abroszok és lepedők, a levéltár és a házi színjátszás kellékeinek elhelyezését.
– A cselédrész és a kiállítás többi szegletének kialakításához egy 1885-ben keletkezett, de vagy húsz évvel korábbi állapotot rögzítő kastélyleltár szolgált alapul. Hogy miért is az 1860-as évekről tudósít? Ennek megértéséhez el kell látogatni a 2015-ben nyíló kiállításra. Figyelem! A tervezett kiállítás oly sokrétű, hogy egyszerre szinte nem is lehet végigjárni, érdemes lesz többször visszatérni, és kényelmesen csemegézni – mondta el a Gyulai Hírlapnak dr. Lukács Zsófia építész tervezőművész.
